Szex és erőszak

A TV-nek (a médiának) kétségtelenül fontos szerepet osztottunk az életünkben, éppen ezért a nézőkre-fogyasztókra gyakorolt befolyásáról sokan és sokféle megközelítéssel értekeztek, ezek közül a két legnagyobb aggodalmat kiváltó téma a szex nyers ábrázolása és az erőszak megjelenése a műsorokban, filmekben. Úgy tűnik, a szex és az erőszak jól eladható, globális kereslet mutatkozik iránta. Vagy csak ráerőltetik a nézőkre? Nehéz eldönteni. Ismert statisztikai adat, hogy mire egy gyermek felnő, sok ezer gyilkosság és erőszak tanúja lesz a képernyőn. A gyermekek pl. nemcsak egyszerűen hozzáférhetnek az erőszakos filmekhez, hanem a nekik szóló mesékben is sokszor felbukkannak az agresszív elemek, megoldások. Az indokolatlan erőszak, a vér brutális képi megjelenítése vagy a szexuális viselkedés zavarba ejtően naturális érzékeltetése a nézőben (főként gyermekekben) akár pszichikai sérülést is okozhat. A TV-ben megjelenített szexuális magatartás és a nyílt agresszió potenciálisan modellt nyújt a viselkedéshez. A szex túlhajtott, közönségessé alacsonyítása leépíti a szexuális igényességet, ellopja a természetes szerelmi kapcsolatok varázsát. Az agresszió különböző formáinak gyakori megjelenítése a durvaságot és gátlástalanságot a konfliktusmegoldás elfogadható eszközévé emeli, és egyre érzéketlenebbé alakítja a nézőt a szenvedés, az áldozat iránt.

A körülöttünk lévő világból a szex és az erőszak túladagolt ábrázolása nem a valóságot, hanem annak hamis, torzított képét mutatja be. Megfigyelhető, hogy a sokat képernyő előtt ülő világképe, értékrendje a média realitását, látszólagos valóságát tükrözi.

Függőség

A média normaközvetítő szerepe vitathatatlan (pl. a viselkedésben, az öltözködésben), az egész földet besugárzó műholdas adások globalizációs hatásáról azonban már számos kutató megfogalmazta vészjelzéseit.

Többször megállapítottuk az előző fejezetekben, hogy a média urai gátlástalanul avatkoznak bele az emberek életébe – befolyásolják mindennapjainkat, időfelhasználásunkat, érték- és ízlésvilágunkat, de legfőképpen fogyasztásunkra akarnak hatni. Két szinten is, egyrészt a reklámozott termékek fogyasztását sürgetik, másrészt a műsorok habzsolására próbálnak rábírni. Sokszor sikerül is nekik. Céljukat változatos módon és eszközökkel érik el, egyik ilyen tudatos manipuláció a rafinált műsor- és filmszerkesztés révén a fogyasztási vágy túlhajtása, a képernyő kéken vibráló fényeitől való függőség kialakítása. Akarjuk vagy sem, a látott képek (mozgóképek) megmaradnak agyunkban, asszociációkat keltenek, hatásuk van, s a manipuláció épp erre épít. A kamera tetszése szerint nagyít ki és láttat dolgokat, eseményeket, összefüggéseket. Nem könnyű elszakadni az ingerforrástól. A képernyő varázsa kényszerítően hat.

Figyeld meg egyik családtagod szemét, amikor egy izgalmas filmet néz nagy átéléssel.

A filmekben látott események, érzelmek nemcsak a néző agyában tükröződnek vissza, hanem a szemében is.

A képi világ izgalma, a filmsorozatok történetfolyamának nyomon követése, a látszólagos cselekvés, a lustaság, a valóság és a problémák elől menekülés (és még sorolható) a képernyő fogságába taszít. Különböző módon vagyunk befolyásolhatóak, elcsábíthatóak, ezért különösen ügyelnünk kell a TV-nézésre kiszabott időnk kordában tartására, a műsorok szelektálására, a média manipulációjának felismerésére, tudatosítására, kijátszására.

A túlzott TV-nézés fiziológiai, pszichikai és idegi kimerüléssel jár, ezek a negatív hatások egyre nyilvánvalóbbak. A függőség melléktermékeként pl. szem- és gerincbetegség, fáradékonyság, elmagányosodás, általános nyugtalanság, feszültség stb. alakul ki, és ezek a tünetek tartós egészségkárosodáshoz vezetnek.

A szabadidős szokásokat elemezve a számítógép és internet használata az előzőekben tárgyalt problémákhoz hasonlókat vet fel. A számítógépes játékok többségében az erőszak mennyisége és az interneten terjedő/elérhető pornográfia komoly aggodalomra adhat okot.

A számítógépek hálózatos összeköttetésén alapuló kommunikációval (pl. chat), az interneten kalandozással, weblapok nézegetésével eltöltött idő újszerű kapcsolatok kialakítására, a műveltség fejlesztésére, modern ismeretszerzési, tanulási módszerek használatára ad lehetőséget. Ezért jó. Azonban az sem kétséges, hogy ugyanúgy kialakulhat a függőség, mint a TV esetében – éppen azért, mert ez a médium is a „világot” hozza elérhető közelségbe. Aki azonban nem tud felállni a gép elől, akit a virtuális világhoz láncol a hálózat, az kevesebbet lát meg a valódiból, mint lehetne. Internet hiányában a TV-nézés, a videojáték vagy bármilyen más szenvedély kapcsán kialakulhat a függőség, amire nem egyformán hajlamosak az emberek.

Hamarosan eljön az az idő is, amikor a néző/felhasználó már saját kedve szerint állítja össze a műsort, beleszólhat a film forgatókönyvébe, esetleg lehetősége lesz saját műsorok készítésére is.

Vajon mennyi időt töltünk 10-20 év múlva az audiovizuális média (ne még nincs) fogságában?

A szülői példamutatás, a biztonságos családi háttér, az értelmes célok, a baráti közösséggel töltött tartalmas idő segít a megelőzésben, gátolja a függőség kifejlődését.