I. BEVEZETŐ

A XXI. század kezdetén egy olyan új, szabadnak mondott világ felépülésének vagyunk tanúi, amelyet a tömegkommunikáció, a média ural, és amely az információ megszerzéséhez és cseréjéhez kapcsolódó alapelvek mentén szerveződik.
Ma már alig található olyan háztartás, ahol nincs (néhol több) televíziókészülék, s egyre gyakrabban jelenik meg az internetes elérhetőséggel is rendelkező számítógép. Ezek a kommunikációs eszközök remekül képesek a pozitív értékek bemutatására, segítségünkre vannak a tudás megszerzésében, szórakoztatnak, ugyanakkor azonban óriási teret biztosítanak a silány, alantas, értéktelen virtuális valóságok sulykolásának. Alig-alig van olyan tévécsatorna pl., ahonnan nem az erőszak, a pornó, az erkölcstelenség ömlik a védtelen nézőre.
Nehéz helyzetben vagyunk, nehezen találjuk ebben a mértéktelen információáradatban az erkölcsi értékeket bemutató, a szolidaritás, a béke és az élet kultúrájának dicséretét vállaló alternatívákat.
A mai ember túlzottan is kiszolgáltatottjává vált a tömegkommunikációnak. Ez szinte beláthatatlan veszélyeket rejt magában. Ami a szemünkön/fülünkön keresztül a tudatunkba (szívünkbe) jut, az befolyásolja gondolkodásmódunkat, hangsúlytevésünket, kihat beszédünkre, mi több, értékvilágunkat, személyiségünket is átformálja.
A műsorkészítők zöme nagyon tudatosan kihasználja az emberi gyöngeséget, a „könnyebb ellenállás irányába térülés” elv érvényesülését. A technika szédületes fejlődése ráadásul egyre újabb lehetőségeket kínál mind a műsorkészítők, mind a fogyasztók számára.
A tömegesen megjelenő médiafogyasztó számára a média hatalmasai manipulált, silány, kommersz földi mennyországot gyártanak futószalagon. Ez a tény önmagában is elgondolkodtató. Erős akarat és önfegyelem szükséges, hogy nemet mondjunk a média csábítására, a személyiséget károsító műsorok megtekintésére. Vannak természetesen jó példák is, hasznos, tartalmasan szórakoztató, üdítő műsorok.

Manapság teljesen hétköznapi eszköznek számítanak a különböző információs eszközök. Mire használjuk őket? Miért nézünk TV-t, hallgatunk rádiót, olvasunk újságot, telefonálunk, barangolunk az interneten?
Ennek számok oka lehet, a legfontosabbakat felsorolom:

Ezt a táblázatot ki is nyomtathatod, hogy könnyebb legyen beleírni az adatokat.

Tudom, hogy tudod, de ide mégis leírom: 1 nap 24 órából áll, 1 hét pedig 168 órából.
Feltehetőleg érdeklődéssel tanulmányozod majd az összesítés után "teljesítményedet".

Tanulságul küldd el nekünk is időmérlegedet!  

A táblázat Pintér Róbert (BME-UNESCO ITTK) a Média-Világ 2005. konferencián elhangzott
előadásának prezentációjából származik.

A szociológusok és médiakutatók vizsgálataiból kiderül, hogy az emberek több órát is képesek passzívan a TV előtt ülni nap mint nap, akkor is, ha sokadszor ismételt, gyenge minőségű, az emberi méltóságot megalázó, erkölcsi, kulturális értéket nélkülöző programot tálalnak fel. Az ilyen ábrázolásmód nemcsak a személyiségre hat pusztítóan, hanem a társadalom egészére is.
Mi áll vajon ennek az egész jelenségnek a hátterében? A válaszom: pénz és hatalomvágy.

Mert mi is a céljuk a média urainak? Az, hogy minél nagyobb embertömeghez minél olcsóbban előállított műsort juttassanak el, - de nem emberbarátságból, hanem azért, hogy a reklámidő eladásával minél jelentősebb profitra tegyenek szert. Ha nagy a nézettség, drágább a reklámidő, ezért a műsorkészítők arra törekszenek, hogy a szocializációs vagy kulturális különbségek ne akadályozzák a „médiahabzsolást”, tehát nagyon egyszerű, könnyen érthető, sekélyes témákat (ld. show-műsorok) dolgoznak fel, alacsony színvonalú filmeket vetítenek (sokadszor ismételnek). A különböző műsorokhoz - azokat gyakran meg is szakítva és körülölelve - kapcsolódnak a reklámok. A műsorrendben ezért vannak egészen kiemelt napszakok, ilyen pl. a sorozatok, az esti hírek, filmek ideje, nagyobb sportesemények stb. előtti/alatti/utáni időszak.
Az emberek befolyásolására a leghatásosabb eszköz a média (elsősorban a TV, az újság és az internet), ezért a különböző politikai beállítottságú pártok, testületek versenybe szállnak az egyes médiumok megszerzéséért, de legalábbis erőteljes politikai nyomást gyakorolnak a médium tulajdonosára, a publikálásra kerülő anyagok készítőire, összeállítóira. A média (különösen a TV) extra mértékű fogyasztásra a növelésére képes rávenni az embereket. Egyrészt a média-fogyasztásra (minél több órát tölteni a készülék előtt), de azon túl mindenféle anyagi javak fogyasztására - kivált azokét, amelyeknek a reklámozására milliókat költenek a termék-tulajdonosok. (A reklámok világát kicsit később részletesebben vizsgáljuk.) Mindez nemcsak a gazdasági versenyre van igen komoly befolyással, hanem a hatalmi viszonyokat is képes átrendezni.
Ahhoz, hogy tisztában legyünk az audiovizuális média hatásával és rejtett (de sokszor nem is nagyon rejtett) veszélyeivel, kicsit alaposabban meg kell ismerkednünk a kommunikáció jelentésével.