Disztributizmus

 

Forrás: Wikipedia

 

Gazdasági szemlélet

 

Társadalmi szemlélet

 

Geopolitikai szemlélet

 

Hatások

 

A disztributizmus egy „harmadikutas” gazdaságfilozófia, mely 20. századi katolikus gondolkodók, többek között G. K. Chesterton és Hilaire Belloc, munkásságához köthető. Alapja és előzménye a katolikus egyház szociális tanítása, elsősorban XIII. Leó pápa Rerum Novarum, és XI. Pius pápa Quadragesimo Anno c. enciklikái. A disztributizmus alapgondolata, hogy a termelési eszközök tulajdonlását a lehető legszélesebb rétegek között kell elosztani, ahelyett, hogy az állam kizárólagos tulajdonát képeznék (államszocializmus) vagy tehetős vállalatok és magánszemélyek szűk köre birtokolná azokat (nagytőkés kapitalizmus). Chesterton szerint az „erős” kapitalizmus nem sok, hanem épp ellenkezőleg, túlságosan is kevés tőkéshez vezet.

 

A disztributizmus (latin szó, jelentése: elosztás, felosztás) a tulajdon széleskörű elosztását célozza (nem összetévesztendő a jövedelmek önkényes újraelosztásával, melyet számos szocialista ország kormányzata alkalmazott). Hilaire Belloc szerint a disztributista államot - olyan állam, ahol bevezetésre került a disztributizmus - „családok halmaza alkotja, melyek vagyona nem teljesen egyforma ugyan, de messze a legtöbb a tulajdonnal rendelkezők száma”. Ez a széleskörű elosztás nem mindenfajta tulajdonra érvényes, hanem kizárólag a termelőeszközökre - amelyek újabb javak előállítását, így önálló gazdasági tevékenység folytatását teszik lehetővé. Ide tartoznak a szerszámok, gépek, föld, stb.

 

A disztributizmust gyakran harmadikutas gazdasági rendszerként határozzák meg, mely ellentétben áll mind a szocializmussal, mind a kapitalizmussal. Vannak, akik inkább reformtörekvést látnak benne, mely rövidtávon a szubszidiaritás és a szolidaritás elveit megtestesítő szövetkezetek és családi kisvállalkozások létrehozását ösztönözte. Egyes hívei a középkort hozzák fel példaként hosszú távú megvalósíthatóságára.

 

A disztributista eszmék kiindulópontjai 19 és 20. századi pápai tanítások. A brit disztributizmus két meghatározó alakja, Chesterton és Belloc, a szociális és gazdasági igazságosságról szóló egyházi tanításokból kiindulva, számos esszét publikált a 20. század első felében, fontos műveik „A szolgai állam” (The Servile State) és „A józan ész nevében” (Outline of Sanity).

 

A disztributista elveket később felkarolta az amerikai Katolikus Munkás Mozgalom (Catholic Worker Movement), tovább gazdagítva szellemi vezetőik, Dorothy Day és Peter Maurin eszméivel. Szintén disztributista gondolatok inspirálták az Antigonish Mozgalomat, mely egyebek közt helyi szövetkezetek létrehozásával próbálta segíteni Kanada keleti, tengermelléki tartományainak szegény lakosságát.

 

Dorothy L. Sayers számos társadalmi és gazdasági témájú írása rokonságot mutat a disztributizmussal, bár egyik írásában sem vallotta magát disztributistának. Valószínűleg hatottak rá disztributista eszmék, vagy ő is hasonló következetésekre jutott a maga útján. Sayers anglikán hívő volt, ezért érvelése a római katolikus Chesterton-tól és Belloc-tól valamelyest eltérő teológiai alapokból gyökerezik.

 

Gazdasági szemlélet

 

Magántulajdon

 

Ebben a rendszerben a legtöbb ember képes lenne arra, hogy munkájából megéljen anélkül, hogy más vagyonától függene. A farmer tulajdonosa lenne a megművelt földnek és a szükséges gépeknek, a vízvezeték szerelő a szerszámainak, a szoftver-fejlesztő a számítógépének, stb. A „szövetkezeti” megközelítés erre az alapra épülne rá, ti. bizonyos esetekben, egyes termelőeszközök lehetnének helyi, a családnál nagyobb közösség (értsd szövetkezeti tagok) közös tulajdonában is.

 

XIII. Leó pápa mutat rá a Rerum Novarum-ban a következőkre:

 

„(…) az embernek természetadta joga, hogy magántulajdonban, sajátjaként birtokoljon dolgokat (…) A magántulajdon létjogosultságának az sem mond ellent, hogy Isten a földet az egész emberi nemnek adta, hogy használja és gyümölcseit élvezze. Azt mondjuk ugyanis, hogy Isten az egész emberi nemnek közösen adta a földet, nem mintha azt akarta volna, hogy annak birtoka egyformán mindenkié legyén, hanem mert õ maga közvetlenül senkinek sem jelölte ki a részét, hanem az emberek szorgalmára és a népek intézményeire bízta a birtok felosztását.”

 

„Az emberek sokkal nagyobb szorgalmat és törekvést fejtenek ki, ha tudják, hogy a sajátjukon dolgoznak, sőt, egyenesen megszeretik a kezük munkájával megművelt földet, amelytől önmaguknak és családjuknak nem csak mindennapi kenyeret, hanem bizonyos felesleget is remélnek.

 

Hasonló nézeteket vall G. K. Chesterton 1910-ben megjelent „Mi a baj a világgal?” (What’s Wrong with the World?) c. könyvében. Chesterton szerint, míg Isten lehetőségei korlátlanok a teremtésre, addig az emberéi korlátozottak. Ebből következik, hogy az embernek szüksége van bizonyos nagyságú tulajdonra, mellyel belátása szerint gazdálkodhat s melyet a „saját képére formálhat” - mint ahogy Isten az embert a maga elképzelése szerint formálta. De mivel az ember nem Isten, hanem csak annak képmása, önkifejezése is csak korlátok közt lehetséges; mégpedig szigorú és szűkre szabott korlátok között.

 

Céhrendszer

 

A korai disztributista gondolkodók az új rendszer megvalósítását egyfajta céhrendszer újraélesztésével képzelték el. A munkás szakszervezetek nem alkalmasak a disztributista elvek érvényesítésére, mivel azok kizárólag a munkások érdekeit képviselik a munkaadóval szemben, míg a céheknek egyaránt tagjai munkaadók és alkalmazottak, akik együttes gyarapodásuk érdekében közös célok elérésére törekednek.

 

Bankok

 

A disztributizmus a jelenlegi magánbankrendszer eltörlését tartja kívánatosnak, legalábbis ami azok profit-orientáltságát illeti. Nem a bankok államosítása a cél, de az állam bizonyos fokú jelenléte és kontrollja a bakok felett kedvező is lehet. A disztributizmus hívei a hitelszövetkezeteket preferálják a bankok helyett.

 

Trösztellenes törvények

 

A disztributizmus legnagyobb kimutatható hatása Amerika és Európa trösztellenes törvényeinek létrejötte, melyek elejét vették a piaci részesedés monopolizálásának vagy egészségtelen koncentrálásának néhány vállalat, tröszt, tőkecsoport vagy kartell kezében. Chesterton fentebbi meglátása, miszerint a túl „erős” kapitalizmus egyre kevesebb „kapitalistához” - azaz tőkeerővel rendelkezőhöz - vezet, beigazolódni látszott a monopóliumok és trösztök megjelenésével. A helyzetet felismerve Amerikában kiterjedt trösztellenes szabályozást hajtottak végre, mely gátat szab annak, hogy a piaci erő túl kevés szereplő kezében összpontosuljon. A trösztellenes törvénykezés hátterében az a feltevés áll, hogy a gazdaságra nézve is kedvezőbb, ha a különböző iparágak piacán sok szereplő kap helyet, néhány erős uralma helyett. (A trösztellenes szabályozás figyelembe veszi, hogy néhány kivételes esetben, az iparág természetéből adódóan, előnyösebb a kevés nagy jelenléte, de ahol lehet, a sokszereplős piacot kell előnyben részesíteni.)

 

Társadalmi szemlélet

 

Család

 

A disztributista gondolkodók szerint az egy férfi, egy nő és gyermekeik alkotta hármas egység, azaz a család, jelenti a társadalom legfontosabb alapegységét. Családokból épül fel a tágabb, több-generációs nagycsalád, majd a közösségek, a nemzet, stb. A gazdaságnak is e legfontosabb alapegység virágzását, gazdagodását kell szolgálnia. Ehhez a szemlélethez hűen, a disztributista gazdaságfilozófia az individuum helyett a családot tekinti a tulajdonlás alapjának, a termelőeszközök széleskörű elosztásáról elsősorban család-szinten kell gondoskodni.

 

Szubszidiaritás

 

A disztributizmus nagy fontosságot tulajdonít a szubszidiaritás elvének. Ezen alapelv szerint amit egy adott szervezeti szint meg tud oldani, abban magasabb szint nem jogosult dönteni (legyen szó társadalmi, gazdasági vagy politikai kérdésről). XI. Pius pápa Quadragesimo Anno c. enciklikájában írta le ennek az elvnek klasszikus meghatározását:

 

A társadalomelmélet szilárd és örökérvényű elve az a rendkívülien fontos alapelv, amelyet sem megcáfolni, sem megváltoztatni nem lehetséges; ez így szól: amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt a hatáskörükből kivenni és a közösségre bízni tilos; éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének felforgatása, minden társadalmi tevékenység lényegénél és bennerejlő erejénél fogva segíteni - szubszidiálni - köteles a társadalmi egész egyes részeit, ellenben soha nem szabad bomlasztania vagy bekebeleznie azokat.”

 

Ezt az elvet figyelembe véve, a disztributisták szerint bármely termelő tevékenységet (mely a leglényegesebb eleme bármilyen gazdaságnak) a lehetséges legkisebb léptékben kell végezni. Ehhez szükséges, hogy kis egységek, elsősorban is a családok birtokolják a termelőeszközöket a modern gazdaságokra jellemző nagy egységek helyett.

 

Kisiparosok társadalma

 

A disztributisták a középkori céhek világát, a mesteremberek és a kultúra társadalmát szeretnék megvalósulva látni. A kisvállalkozások, a helyi kultúra és a kisléptékű termelés értékét hangsúlyozzák a kapitalista tömegtermelés ellenében. Mindenekelőtt az élelmiszertermelés és a ruhagyártás területén a helyi termelést kell visszaállítani, tömegáruk importálása helyett. Nem feltétlenül támogatják azonban a technikai regressziót, az ipari forradalom előtti állapotokra való visszatérést.

 

Társadalombiztosítás

 

A disztributisták nem tartották jó eszköznek a társadalombiztosítás intézményét, mert az csak növeli a „Szolgai Államtól” való függést. Az amerikai disztributisták, köztük Dorothy Day, valószínűleg Hilaire Belloc tanai hatására, szintén nem támogatták ezt az intézményt, amikor bevezették Amerikában.

 

Geopolitikai szemlélet

 

Politikai rendszer

 

A disztributizmus nem támogat egyetlen politikai rendszert sem másokkal szemben, legyen az demokrácia vagy monarchia. Nem támogatja az anarchizmust sem, bár, egyes disztributisták úgymint Dorothy Day, egyúttal - a maguk módján - anarchisták is voltak. Chesterton és követői erősen helytelenítették az anarchizmust.

 

Politikai pártok

 

A disztributizmus hasonlóan nem részesít előnyben adott pártot vagy politikai oldalt a másikkal szemben. Vannak ugyanakkor pártok például az Egyesült Királyságban, melyek támogatják a disztributista nézeteket, például a Brit Nemzeti Párt (British National Party) vagy a Nemzeti Front (National Front).

 

Háború

 

A disztributisták általában az igazságos háború elméletét vallják azzal kapcsolatban, van-e létjogosultsága a háborúnak vagy sem. (Ezt az álláspontot képviselték nagy katolikus gondolkodók is, mint Szent Ágoston vagy Aquinói Szent Tamás.) A klasszikus disztributista gondolkodók véleményt alkottak saját koruk háborúiról, mely rálátást ad a disztributista gondolkodás és háború viszonyára. Belloc és Chesterton egyaránt ellene volt a brit imperializmusnak, kifejezetten ellenezték a második búr háborút; azonban egyetértettek Nagy-Britannia részvételével az első világháborúban.

 

Hatások

 

E. F. Schumacher

 

A disztributizmus rokonságot mutat E. F. Schumacher, neves közgazdász-gazdaságfilozófus eszméivel (aki áttért a katolikus hitre). Schumacher híres könyve „A kicsi szép” (Small is beautiful).

 

Mondragón Szövetkezeti Vállalat

 

A Mondragón Szövetkezeti Vállalatot (Mondragón Cooperative Corporation) a Spanyolország északi részén elhelyezkedő Baszkföldön alapította egy katolikus pap, José María Arizmendiarrieta. Az atyát ugyanazok a pápai enciklikák és egyházi szociális tanítások inspirálhatták, mint a disztributizmus tanának alapítóit, Chestertont, Belloc-ot, McNabb-et és másokat. A Mondragóndisztributista” abban az értelemben, hogy szintén azt vallja, hogy a dolgozó emberek, munkások birtokolják a termelési eszközöket amennyire csak lehetséges, azonban nemzetközi és kapitalista irányultsága miatt eltér a klasszikus disztributizmustól.

 

Szent József és Szent Domonkos Céh (The Guild of St Joseph and St Dominic)

 

A disztributista eszmék gyakorlatba ültetésére alapították művészek és kézművesek a Szent József és Szent Domonkos Céhet, 1920-ban az angliai Sussex tartomány Ditchling nevű falujában. Mottójuk a következő volt: „Erényben gazdag emberek, a szépséget tanulmányozva, békésen élnek házaikban”. A céh a középkori céhes életmódot kísérelte meg újjáéleszteni, a 19. századi Arts and Crafts Movement szellemében. Egészen 1989-ig fennmaradt.