A prevenció (megelőzés) főbb területei az egészségnevelésen belül:

Szomatikus nevelés

Személyi higiéné
Környezet higiéné
Egészséges táplálkozás
Profilaxis
Kondicionálás, testedzés, sport
Baleset megelőzés

Pszicho-higiénés nevelés

Önismeret, önfejlesztés
Egészséges életvezetés
Káros szenvedélyek megelőzése
Érzelmi nevelés

Szociál-higiénés nevelés

Kedvező társas miliő működtetése
Társadalmi izoláció megelőzése
Egészségpropaganda

Egy-egy gondolat erejéig, vegyük sorra együtt a főbb betegség megelőző színtereket! Amire  bővebben is kitérünk, az a táplálkozás, önismeret, önfejlesztés (korábban részletesebben tárgyaltuk) és a káros szenvedélyek témaköre lesz.

A szomatikus (testi) nevelés fontos része az, hogy ápoltak legyünk, megfelelően gondoskodjunk testünkről, ízlésesen, jó benyomást keltően jelenjünk meg.
Közvetlen környezetünk is a belső énünk tükre, mennyire vagyunk rendezettek, harmóniában élünk-e önmagunkkal. Környezetünk védelméért is felelősek vagyunk, mert rajtunk múlik Föld bolygónk sorsa is. A környezetvédők (zöldek) jelszava jól tükrözi a tennivalókat: „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”
Egy újabb szójáték a táplálkozásról: ”Amit eszünk, azzá leszünk.” – de erről még lesz szó bővebben.
A profilaxis (betegség megelőzés), nemcsak a védőoltásokra vonatkozik, hanem felhívja a figyelmet a kullancs helyes eltávolítására, az AIDS megelőzésére, óv bennünket a felelőtlen szexuális kapcsolatoktól és a fertőző májgyulladás vírusától (hepatitis B). Ezenkívül, támogatja a szelíd természetes gyógymódokat, kezelési eljárásokat (gyógynövények masszázs stb.).
Az egészség egyik kulcsa a kondíció megőrzése, a légzés, keringés karbantartása testedzéssel. A séták, túrák, sporttevékenységek nélkülözhetetlenek minden ember számára.
A baleset megelőzés fiatalabb korban a vakmerőség veszélyétől óv meg, később, pedig a munkavédelem fontos tudnivalóira hívja fel a figyelmet.

A pszicho-higiéne vagy mentálhigiéne nem más, mint a lelki egészségtan, a gondolatok és a lélek tisztán tartása.
Az önismeretről, önfejlesztésről majd részletesebben is szó esik, úgyszintén a káros szenvedélyekről és az érzelmi nevelésről.
A helyes életvezetés először a stabil napirendre, időbeosztásra (zsebnaptár használata fontos) épül. Később a felelős párkapcsolat, párválasztás kerül előtérbe, a házasság, családi fészek megteremtése, gyermekek vállalása, nevelése, gondozása, az otthon szeretet-melegének biztosítása a fő feladat. A főzés és a háztartásvezetés fortélyait sem árt előzetesen megismerni, bár „a puding próbája, úgyis mindig az evés”.

A szociál-higiénés nevelés az egészséges közösségi kapcsolatok kialakítására törekszik. A családi kötelékeken túl is szükség van az embernek biztonságot nyújtó, szellemi, érzelmi töltetet adó közegre. Olyan közösségre, ahol az egyén saját maga is töltekezik, gazdagodik, és ahol ő gazdagít másokat. Amennyiben ez hiányzik az egyén, magára marad, izolálódik, más úton keres vigasztalást, egyéb módon próbálja magát örömökhöz juttatni. Fontos odafigyelni a hátrányos helyzetűekre és a sajátos nevelési igényűekre, mert másságuk miatt náluk is fennáll a társadalmi kirekesztődés veszélye.

Az egész-ség egy állapot, amelynek megteremtésére, fenntartására törekszünk egész életünkben. A legjobb propaganda a jó példánk, a helyes életvitelünk, a harmonikus, derűs létünk. Amit megélünk, azt tudjuk a legsikeresebben továbbadni, a leghitelesebben képviselni. Ezért plakát helyett néha többet ér egy-egy ép testbe bújt ép lelkű fiatal személyes példája és hatása a környezetére.