A Lélekváró elmélkedések (Hamvazószerdától Szentháromság vasár-napjáig) sok-sok testvér gondolatait fűzik csokorba az ország különböző tájairól.
Április 1 . – Nagyböjt 6. vasárnapja (Virágvasárnap)
Lk 19,28–40 – Pálmás demonstráció a Téren
Az elmélkedést az
folyóirat aktuális számából vettük át.
Még hogy Jézus nem rendezett tüntetést a fővárosban?! A virágvasárnapi pálmás menet a jeruzsálemi Templom térre nem más, mint politikai demonstráció!…
Bizony a tanítványok is így gondolták, amikor Betfage és Betánia köze-lében megállt és elküldött közülük kettőt, hogy hozzanak neki egy sza-márcsikót, melyen még ember nem ült. Értették ők jól Jézus gondolatát. Most, most jött el a régen várt pillanat, amikor a Mester bemutatkozik a Húsvétra az ország és világ minden részéből összesereglett zsidó férfi-aknak, hogy Ő a Messiás! Igen, Ő a Messiáskirály! Mert azt minden kölyök tudta Izraelben, hogy Dávid, a nagy király szerényen, szamárháton, egy teherhordó állat csikaján vonult be Jeruzsálembe, elfoglalni trónját. Semmi kétség.
Eléje vezetik a szamarat, saját ruhájukat terítik rá, és a Mester nem tiltakozik. Felül, és elindul a Város felé. A szintén oda tartó zarándokok szemében is felcsillan a fény. Ők is értik, miről van szó. Ez a Názáretből jött Próféta, akit az Isten is igazolt Lázár feltámasztásának csodájával, senki más nem lehet, csak a Messiás. Ők is leveszik ruhájukat, és eléje terítik. A gyerekeik pedig a fára másznak, pálmaágakat törnek, és lengetik örvendezve. A Mester pedig nem tiltakozik.
Már közel a Város, mikor itt is, ott is politikai jelszavak hangzanak fel: „Éljen Dávid fia!” „Áldott legyen a király!” „Éljen Izrael királya!” Ennek fele sem tréfa. A zsidó Főtanácsban már eldöntötték félreállítását a Lázár körüli zavargások miatt, és most mi történik? Ez a jöttment Dávid módra vonul be a Templom térre a hozsannázó tömeg kíséretében! Figyel-meztetni kell őt! A tömegből néhány farizeus párti odakiált Jézusnak: „Ne engedd ezt! Tiltsd meg ezt tanítványaidnak!” És a Mester nem tiltja meg, sőt azt válaszolja: „Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni!”
Mindez már burkolt beismerés, hogy ő a Messiás, a Király. Ami pedig ez-után történt még a zelóta Simon, a két, főminiszterségre pályázó Zebe-deusfi, sőt a Messiás-országban a pénzügyi tárcára számító Júdás számí-tásait felülmúlja. Mit tesz a Mester? Kirámolja a kufárokat a templomtérről. Semmi kétség, állapítja meg magában a több tízezres tömeg is: Jézus a megígért Messiás.
Mi jön ezután? Kis purparlé még a Templom vezetőivel, aztán jöhet a do-bogó, amire föláll a Mester, kihúzza a kardot és beindítja a nép szabad-ságharcát a római megszállók ellen. Majd hazája felszabadítása után beül Dávid székébe, mint Izrael dicső Királya és Szabadítója…
Mint tudjuk, Jézus felállt a dobogóra, nem húzta ki a véres kardot, de beszélni kezdett. Arról beszélt, hogy „ha a búzamag nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, de ha elhal, sok termést hoz…”. A kard nélküli király, a kardot hüvelyébe parancsoló király, a nem evilági király olyan Ország programbeszédét mondja el a Téren, ami nyilvánvalóvá tett mindent. A szikáriusok eldobhatják Jézus mellett a késüket, a zelóták befejezhetik tüntetésüket, a farizeusok vallásos-nemzeti pártja nem szá-míthat hatalomátvételre Jézussal, a szaddúceusok kollaboráns pártjának pedig, nem kell félnie. De a Tizenkét srác álmának is vége, a Zebedeus gyerekek nem lesznek főminiszterek, Júdás nem lesz pénzügyminiszter, a tanítványok és családjaik nem élvezhetik a királyi kincstár bőséges tá-mogatását… Júdás talán ekkor döntötte el, hogy megbosszulja a Mestert csalódásáért, mert nem is őt hagyta cserben, hanem cserbenhagyta az ő zsidó hitét, egyházát, egész elnyomott, kizsákmányolt népét és nem-zetét… A többit már tudjuk… Következik a Passió.
Tényleg elárulta Jézus vallását, egyházát, népét, nemzetét? Tényleg poli-tikai demonstrációt tartott Jézus a Téren? Tényleg jóváhagyta a politikai jelszavakat? Tényleg evilági királyi trónra pályázott? Tényleg egy követ fújt valamelyik párttal is? Tényleg a tüntetések oldják meg az életünket? Vagy a búzamag példája a megoldás? Végül: Tényleg nincs nekünk semmi sarunk a politika terén (Terén)?
[Kovács László, Budapest]
Április 2., hétfő
Jn 12,1-11
A hatvanas évek végén a műegyetemen egy művészettörténeti előadást hallgattam, s a témavezető Masznyik Iván építész docens csodálatos zenét tett fel a mondanivaló kiegészítése gyanánt, majd hirtelen és váratlanul levette a tűt a forgó lemezről, s úgy 50-60 másodperc múlva így szólt a meglepett hallgatósághoz: Hölgyeim és uraim, most meghallgattuk a csendet…
Emlékezetes mondás volt, s most én is így tennék legszívesebben: bead-nék egy üres lapot, megírnám a kiterjesztett semmit… mely sokkal beszédesebb lehetne, mint bármely „bölcselmi eszme”… De hát az ember a szavak mankójára van kárhoztatva…
Az idézett részben Júdás is bölcselkedéssel próbálkozik: „Miért nem adták el inkább ezt az illatszert 300 dénárért, s miért nem osztották ki a szegények között?” Jézus megvédi Mária tettét és visszautasítja az elő-kapott igazságot: „Hagyd békén, hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi”. Ettől még igaz marad a tanítás: „Add el vagyonodat és oszd szét a szegények között… akik mindig lesznek veletek”. De az is igaz, hogy Ő nincs mindig velünk, közöttünk, s hogy eljöhessen közénk az őáltala megígért Lélek, nekünk el kell tudni hallgatni, meg kell tudni teremteni magunkban és magunk körül a csendet… S talán még saját javaink, gaz-dagságunk, evilági kötődéseink sokaságát és anyagi ellenértékét is saját fejünkre borítani megtisztító olaj és illatszer gyanánt, temetésünk napjára, új életre való megszületésünkre …
Azt gondolom, egy elmélkedésre is igaz, hogy a „kicsi a szép”… a fenti gondolatsornak is ez a fő hibája, hogy még mindig túl hosszú…
[Vincze Endre, Budapest]
Április 3., kedd
Jn 13,21-33. 36-38
Jézus a legnagyobb ’törvénykiigazítást’ az új parancsolat bevezetésével tette. Az új parancsolat az egyetlen hiteles parancsolat, az egyetlen erőszakmentes parancsolat, az egyetlen szabad parancsolat. Ágoston így értelmezi: „Szeress, és tégy, amit akarsz!” Könnyebben a közelébe jutunk az ágostoni gondolat jelentésének, ha megpróbáljuk kissé átfogalmazni: „Szeress, és aztán tégy, amit akarsz!" Vagy így: „Ha szeretsz, akkor már tehetsz, amit akarsz."
A szeretés Jézusnál is kölcsönös, oda-vissza alapon működik, ahogy én titeket, ti is úgy engemet. No persze a világ azért mégsem így működik, sokkal inkább imígyen: minél jobban megbántasz, annál jobban visszabántalak, minél inkább gyűlölsz, annál inkább én is gyűlöllek. Ezt a fajta logikát próbálja Jézus a feje tetejéről a talpára állítani. Sajnos a bő kétezer esztendő nem azt példázza, hogy valamit is megértettünk volna az új parancsolatból.
[Faragóné Bircsák Márta, Budapest]
Április 4., szerda
Mt 26,14-25
Júdás nevéhez az árulás fogalma kötődött. De vizsgáljuk meg mit is jelent a fogalom: árulás, elárulás? Két ellentétes szélsőpont kapcsolódik egybe: a valamit anyagiakért, pénzért való odaadás; és a barát, a közösségi vezető, a szellemi megváltó fogalma. Valami olyasminek az áruba bocsá-tása, eladása, ami végső soron nem eladható. A harminc ezüst pedig végkép nevetséges arány egy olyan valakiért, aki végtelennel mérhető csupán.
Jézus persze már mindent tud előre – kiderül ez az utolsó vacsora mon-dataiból is: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem”. Még az áruló cselekvési ismérveit is elmondja: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.” A helyzet roppant paradox, az akit elárulnak mindent tud, az aki elárul titokban és lelkiismeret furdalások közepette készülődik szörnyű tettére.
Szinte várná az ember az utolsó vacsorán a katartikus leleplezést, a bűnös méltó megbüntetését, közkeletű szóval az igazságszolgáltatást. De elmarad az igazságszolgáltatás, mert ilyen fogalom nincs is az Isten Országában, csak az igazság szolgálása.
Persze, ha nem is az úgynevezett igazságszolgáltatás, de a karma törvénye működik itt is, hisz’ az Evangélium későbbi részeiben megtudjuk Júdás szomorú, de ugyanakkor törvényszerű sorsát: „…ő (Júdás) a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát.”
[Faragó Ferenc, Budapest]
Április 5., Nagycsütörtök
Jn 13,1-15
Az Úr lelke van rajtam;
azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
elküldött, hogy szabadulást vigyek a foglyoknak és látást a vakoknak,
hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét..
Iz.61,1-2; 29,18; 58,6
A korabeli hallgatóság az un. „jóbel” évre gondolt, amelyet Izraelben minden 50. esztendőben megültek. A jóbelév általános jólétet, közmeg-elégedést és boldogságot hozott. Ilyenkor mindenki visszakapta elveszí-tett szabadságát és vagyonát, mindenkinek elengedték adósságát.
Jézus azonban a felolvasás után hozzátette: „Ma teljesedett be az írás, a ti fületek hallatára”.
[Vágújhelyi Pál, Budakeszi]
Április 6., Nagypéntek
Jn 18,1-19.42
Ezt a beteljesedést kell nekünk vízzel és Szentlélekkel megkeresztel-teknek valóra váltanunk, mert küldetésünk van, hiszen Jézus mindnyájunkat személyesen szólított meg egyes szám első személyben: „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet.” Mt.28,19
[Vágújhelyi Pál, Budakeszi]
Április 7., Nagyszombat
Az én naptáramban Nagyszombatra nincs megadva szentírási hely. A rubrika teljesen üres. Nagyszombaton csend van, síri csend. Jézus a sírban fekszik. Nem történik semmi. Csak a fájdalmas üresség honol min-denütt. Mindennek vége!
Ebbe a halálos csendbe robban bele a hír: Jézus él! Eleinte vegyes érzelmek lesznek úrrá a tanítványokon: bizonytalanság és remény, hitetlenkedés és megbizonyosodni akarás. Végül az ÖRÖM: Jézus él! Mégsem hagyta őt el teljesen az Isten! Mégsincs vége mindennek!
Húsvét vigíliájának megünneplésekor a félelmetes csöndet hirtelen fölváltja az ÖRÖM hangja. A húsvéti gyertya lángjának fellobbanása után fölcsendül a húsvéti ÖRÖM-ÉNEK. Ennek egyik sora így hangzik:
„…és vígság töltse el anyánkat, az Egyházat ...”
Itt többre gondolok annál, hogy a szomorú nagyböjti énekek helyett most már allelujás húsvéti énekeket énekelhetünk. Arra gondolok, hogy a vígság, az ÖRÖM egész év folyamán töltse el mindazok szívét, akik Jézushoz tartoznak. Ez az ÖRÖM legyen igazi tanúságtevés arról, hogy valóban Hozzá tartozunk, hogy valóban ÖRÖM számunkra a hit, hogy az Atya gondoskodik rólunk, minket sem hagy el, hogy az örömhír tényleg ÖRÖM-hír.
Számomra a mondandót hitelesíti, ha az előadó derűsen, mosolyogva, örömmel tudja tálalni gondolatait. Ez persze annak a veszélyét is magában rejti, hogy elhiszem azt is, ami nem igaz ugyan, de mosolyogva adják elő. Ugyanakkor hiába igaz valakinek minden szava, ha nagy komolyan (esetleg keserves arccal) mondja, sokkal kisebb az esélye, hogy komolyan vegyem.
Tanulság: ha hihetőbben szeretném átadni az örömhírt, meg is kell lát-szania rajtam az ÖRÖM-nek. Ugyanakkor nem árt az óvatosság, ha bármit is derűsen mondanak el nekem.
[Szuly Laci, Budapest]
2007. 02. 21.-02.24.
2007. 02. 25.-03.03.
2007. 03. 04.-03.10.
2007. 03. 11.-03.17.
2007. 03. 18.-03.24.
2007. 03. 25.-03.31.
