Garay András: Betlehemes (2023. december)
"... 1966 tele kemény volt, 20 cm-es hó, komoly fagyok, csikorgó hideg. Akkor az utak sem voltak még takarítva, autó alig ment, hogy kitaposson előttünk egy-egy nyomvonalat. ..." Folytatás >>
Király Ignácz: Szenteste puskaporosan (2023. december)
"... 1989 decembere van. Mindent elnyomnak az aggasztó hírek Romániából. ... A reménynek nagy mozgató ereje van. Hátha az erőszak világából jobb élet születik. A diktatúra megdöntése esély valami jobbra, a demokráciára? Legyen ez a hatalmi politika világának a dolga. Az enyém, hogy az élet ránk eső kis zugában valami lehetőséget találjak a jó tettekre. ..." Folytatás >>
Mészárosné Lázi Zsuzsanna: Van
Valaki (2023. május)
(vers)
"Van Valaki,
Aki jobban tudja sorsodat,
Mint te önmagad."
Folytatás >>
Trásy Éva: Találkozás
Jézussal (2022. december)
(letölthető mp3 hangfájl; 29 MB)
Király Ignácz: Bojtárkarácsony (2020)
(mese)
"Olyan történt velem, hogy erről nem hallgathatok. Ugyan, mi a csuda történhet egy kis kölyökkel, aki csak egy bojtár? - kérdezhetné valaki. Azért, mert én a juhász cselédje vagyok, azért, mert én csak egy kis "szaladj ide, szaladj oda" szolgája vagyok a juhásznak és a birkanyájnak, azért még velem is történhetnek ám csudadolgok! ..." Folytatás >>
Garay András: Szamárnyelv (2020)
"Mondják, hogy a szamarak régen nem tudtak beszélni. Talán a szájpadlásuk vagy az előre álló fogaik nem tették alkalmassá őket- kit tudja? A tehenek múúztak a kakasok kukorékoltak, a lovak nyerítettek, a bárányok bégettek, kutyák ugattak, sőt még a varjak is károgtak. Ők csak nyöszörögni és hörögni tudtak, ami - valljuk be őszintén - nem egy kellemes hangzás. Így inkább csak hallgattak és szomorúan lóbálták bolyhos farkukat...." Folytatás >>.
Horváthné Bajai Éva: Karácsonyi ima pandémia idején (2020)
Segíts,
hogy ne féljünk,
Inkább Hozzád térjünk!
De ne úgy, mint ki köt üzletet;
"Ha megmentesz, ezt, meg azt teszek."
Folytatás >>
Zsombok György: Pásztorjáték 2002
Veér István T. (egy barátommá lett tanárom
igaz története alapján)
Farkas István: Kerekek
65 "egyperces" írás
Ami létezik, forog. Létezik a csillagvilág és létezik a Föld is.
Létezik a föld, a levegő, a víz és a tûz is. Létezik az ember, az állat
és a növény.
Így van ez a vérrel, sejttel, a molekulákkal és az atomokkal, de a szubatomi
világgal is. Létezik a gondolat, a szerelem és a gyûlölet, az álom és az
emlék is. Megszületik, szaporodik, elhal. Szétválik, keletkezik, egyesül:
átalakul. A kerék forog. Ha nem forog, nem is létezik, kiesik a rendből.
Akadállyá válik, ha nem kapcsolódik azonnal egy másik rendbe.[...]
A kereket hagyni kell forogni. Ha akadozik segíteni kell, hogy visszanyerje
az egyensúlyát, sima futását. A természet ezt maga oldja meg. Az emberi
élet-kerék segítőit orvosnak, törzsfőnöknek, sámánnak, főpapnak, karmesternek,
rendezőnek, előimádkozónak, kocsihajtónak, úrnak is nevezik. Olyanokat
választanak ki erre a helyre, akik érzik a ritmust és az abban beálló legkisebb
változásra segítőleg be tudnak avatkozni. [...
>>]
Farkas István: Úgy készül, mint a Luca széke...
Szerencsés vagyok. Tegnap ismét részt vehettem a Villő énekegyüttes adventi
koncertjén a Szent István körút egyik emeleti lakásában. Lenn dübörgött
az ezüstvasárnapi forgalom, itt fenn pedig a legújabb gyûjtésekből válogatva
az együttes négy tagja és egy népzenész elénk varázsolt egy másik világot.
A várakozás, a türelmes szálláskeresés és a megszületés emlékeztető misztériumjátékát.
Egy ismerősöm megkérdezte utána, hogy vajon mit mond ez a szöveg és stílus
a mai fiataloknak? Azt válaszoltam, hogy valószínûleg semmit, de a dalok
és szöveg mögötti csend bizonyára megérinti azt, aki eljön ide, meghallja
és befogadja, vagyis előzőleg felkészült. Mire is? [folytatás...]
Farkas István: Kórházi energiák
Nyáron voltak kisebb rosszullétei. Egyszer el is ájult pár másodpercre. ősszel elment a körzeti orvosához, hogy megbeszéljék a dolgokat. Kardiológiára adott beutalót. Két nap múlva időpontot ment kérni, de azt mondták: ha már itt van, megnézik az EKG-ját. Akkor a nővér felvitte a diagramot a kardiológiára ahonnan már nem engedték el. Infarktus! Tegnapelőtt, amikor a válla fájt - mondta az orvosnő és már hívta is a mentőket. Beindult a protokoll és a kórházban kötött ki. Alkalma volt saját bőrén megtapasztalni a kórházvilág energiáit. [folytatás...]
Farkas István: A csordultig telt csupor
Az edény tele volt, hiszen már sok évtizede mûködött, szolgált. Ott volt
benne minden, ami ez alatt történt vele. Ott voltak a formák, igen,
elsősorban a gömbölyûek, de az élesek és szögletesek és a csúcsosak
és lankásak, a meredekek és egészen laposak is.
Ott voltak a színek a napkeltékkel
és delelő vakulásokkal, a derengések szürkületével együtt, a hangok
a zajokkal és zörejekkel, a csipogások és bőgések, a brekegések és
a kelepelések, a csevegések. És ott voltak az illatok és szagok, és ott
voltak a tapintások, a billenések, a dörzsölések és sebesülések, a
csípések.
Ott voltak a sérülések, sértődések, megbánások és megbántások,
a hiúságok, az irigységek és igen, ott voltak a nagyzolások és a kis tettek.
Ott, az ígéretek és a feledések, az adott szavak és a hûtlenségek. Ott,
a gerjedések és lankadások, az erőfeszítések és csendes ücsörgések. És igen, ott voltak
benne csordultig a szavak, a
szavak és a szavak. A kimondottak és kimondatlanok, az ismertek és ismeretlenek,
a hûek és hûtlenek.
És az elvek és eszmék is. Egy élet termése volt az edényben. Csordultig
volt. [folytatás...]
