A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2013. október 6. - Évközi
27. vasárnap
Lk 17,5-10 - Valódi hit
Jézusról sok mindent mondanak. 2000 év történelme, változó érdekrendszere,
naivitása, a különböző istenképek evolúciója annyi réteget hordott az ő
tanítására és szerepére, hogy nagy vállalkozás eljutni a forráshoz. Iránytűnk
ebben csak az lehet, hogy a megtalálni vélt forrásból "élő víz" fakad-e
vagy nem? Ha igen, az az igazi forrás, és ott találjuk a valódi Jézust.
Az ő hitét és tanítását vizsgálva nagyon egyszerű és egyértelmű a mondanivalója:
a hit Isten szerető atyaságában, és az, hogy az emberek közötti együttműködés
alapja a testvéri szeretet.
Az apostolok nagyon emberi és vallásos kérdéssel fordulnak Jézushoz: "Növeld
bennünk a hitet!" Jézus kitér a válasz elől. Vajon miért? Ő tudja, hogy
az emberben lévő hiteket évezredek hagyománya, vallási hiedelmei, egyházai,
félelmei és Istenhez fordulásai alakították ki. Hogy korszerűbb legyek,
az ember hittartalmai sajátos mémek. Növelni kell a hitet? Hát persze,
de ez nagyon általános. Van, ahol le kell rombolni, meg kell változtatni,
rá kell mutatni a torzulásaira, át kell állítani egy másik vágányra. Persze
szelíden és példákkal. Ugyanakkor jó pedagógusként meg is kell dicsérni
az ember hitben való haladását, tisztulását.
Az eperfa kiszakítása a földből és átültetése a tengerbe, tipikus példája
ennek és a babonás hitnek. Miért kellene ilyet hinni vagy kívánni? Miért
kellene a hitet ilyen irányban növelni? Miért kellene az embert folyamatosan
megalázni, hogy semmit nem ér a hite? Még akkora sincs, mint a mustármag.
A példázatnak pont ez a kulcsa. Ha csak olyan lenne a hitetek, "eperfáznátok".
De nem olyan! Ezen a hiedelmen, ezen az abszurditáson ti már túl vagytok.
Ti már tudjátok, hogy a hit növelése mit jelent, hiszen arra tanítalak
benneteket, hogy legyen élő és személyes a hitetek abban, hogy az Atya:
a szeretet. És ebben a hitben van helye a lehetetlennek, az emberin túlmutatónak
is. Azért, mert Isten a szeretetben együttműködik veletek, megsokszorozza
erőtöket. Ebben a hitben kell növekednetek, nem az "eperfásban". Abban
viszont kell, sőt az méltó igazán csak az emberhez. És ott lesznek a gyümölcsök
is.
Jézus rögtön példát is ad arra, hogy milyen az igazi hit növelése. Az akkori
emberek Istenről mint királyról, mint gazdag emberről gondolkodtak, olyanról,
akinek rabszolgái vannak. És azt gondolták, hogy Isten úgy bánik az emberekkel,
mint a rabszolgákkal: folyamatosan kiszolgáltatja magát, és meg is alázza
őket. De a valódi Isten nem ilyen. Nincsenek rabszolgái, és nem is királyként
van az emberek között. De maradva a szolga példájánál, Ő éppenséggel olyan,
aki azt mondaná: "Jöjj ide hozzám, és a dőlj asztalhoz" - mert ő szolgál
bennünket, és asztalához fogad.
Ezekkel példákkal kell ma is ráébresztenünk magunkat arra, hogy ki az Isten
valójában. A hitet ma is kell növelni. Sőt, ma kell igazán növelni. Nem
azért, hogy vallásosabbak legyünk, hanem hogy teljesebbek, Istennek tetszőbbek.
Ez teremt élhetőbb életet a földön, és mutatja meg az emberben lévő lehetőségeket.
A "helyes" istenkép teljesebb embereket teremt, minden korban és életkorban.
Számoljunk le már végre a babonákkal és a torz dolgokkal, mert - ahogy
egy Zorán-dal is mondja: "Uram, a dolgok, rosszul állnak".
[Garay András, Dunakeszi]
"És azt mondták az apostolok az Urnak: Adj ehhez hitet nekünk." (Lk 17,5)
- Mekkora a hitem?
- Mennyire működtetem hitemet?
- Milyen arányú a hitem táplálása?
[Angel]
2013. október 13. - Évközi
28. vasárnap
Lk 17,11-19 - Valódi gyógyulás
A tíz leprásról szóló beszédben Jézus folytatja az igazi hit növeléséről
szóló tanítását. Isten szereti az embert, alapvetően kétféle módon: Teremtőként
és Gyógyítóként. A hagyományos egyházi tanításban a hangsúly egy harmadikon
van: Megváltóként. Tágabb értelemben a megváltás is gyógyítás, hiszen az
ember meggyógyul a bűnből, a bűntudatból, az elszakítottság érzetéből.
De a megváltástan már teológia, értelmiségi okoskodás arról a Jézusról,
aki nem tud arról, hogy ő a megváltó. Nem is beszél erről, csak mások beszélnek
róla így. Viszont gyógyítóként beszélt magáról is, és ezt elénk is élte.
Jézus azt üzeni számos gyógyításával: Isten gyógyítóként van vagy lehet
jelen az életünkben.
A tíz leprás példája azért is kézenfekvő, mert betegségük a társadalomból
való kiszakítottsággal járt. A leprásokat nemcsak a társadalom taszította
ki, hanem a családok is, amelyek alapvetően gondoskodtak saját betegeikről.
A leprások kitaszítottsága így még teljesebb volt, viszont azt is eredményezte,
hogy a kitaszítottság közös érzése elmosta közöttük a társadalmi és vallási
korlátokat: A szamaritánus leprás együtt élt a zsidó leprással, ami az
"egészséges" világban elképzelhetetlen volt.
Az ember istenkapcsolata azonban akkor is és ma is jól monopolizált. Az
Egyház ennek a letéteményese, ő mondja ki a gyógyulást, és azt is, hogy
hiteles-e az istenkapcsolatod. Akkor hiteles, ha az általa szervezett módon
teszed, ahogy itt a meggyógyult leprások is a törvénynek megfelelően járnak
el. De valójában akkor gyógyulsz meg, ha elismered, hogy Isten gyógyító
módon van jelen az életedben és mindannyiunk életében. És nemcsak akkor
gyógyulsz meg, hanem akkor erősödik, növekszik a hited is, ha Istent mint
gyógyítót beengeded az életedbe.
Mitől tud az Isten meggyógyítani minket, akik alapvetően egészségesek vagyunk?
Istennel való élet önmagában gyógyító, mert teremtettségünknek az felel
meg. Az adó, szerető, másokban bízó, optimista, pozitív beállítottságú,
reménykedő emberek boldogabbak, teljesebbek - többet élnek meg teremtettségükből.
Az Istennel való lét egyfajta védőháló, számítógépes hasonlattal tűzfal
az embernek használó és ártó dolgok között. Szabadsága okán az ember le
tudja bontani ezt a védőhálót. A számítógép rögtön jelzi, frissítsd a védelmet,
vagy őszintén megmondja: védtelen vagy.
A kérdés az, hogy az Isten által megadott mozgástér és szabadságfok miért
nem elég az embernek? Miért bontja el a tűzfalakat? Hitetlenségből, kíváncsiságból,
bizalomhiányból. Azt hiszi, hogy Isten elvesz tőle valamit, pedig Isten
az élet alaptörvényeit mutatja meg nekünk, kiteljesedésünk tereit. De ennél
több is az ő szeretete: ha baj van, és letérsz az útról, akkor lehet gyógyulni.
Ennek első lépése a találkozás. Jézus úgy jön, hogy messziről látszik.
Felkínálja magát: Itt vagyok, "érted vagyok". Lehet velem találkozni. És
ha tényleg találkozol velem, nemcsak fizikailag, hanem az emberi személyiség
mélyebb rétegeiben is, akkor gyógyító módon találkozhatsz velem.
És ezt jó elismerni. Az elismerő szavak a szeretet egyik nyelve. Olajcseppjei
az emberek kapcsolatainak, és a kerekek könnyebben gördülnek tovább. Isten
gyógyítóként való el- és megismerése egyben küldetés is. "Kelj fel, és
menj! Ez a hit mentett meg téged."
[Garay András, Dunakeszi]
"Majd így szólt hozzá: Fölkelvén kelj útra, a bizalmad megmentett téged." (Lk 17,19)
- Mivel szoktam kifejezni hálámat?
- Mennyire értékelem a kapott bizalmat?
- Mekkora bizalmat szavazok Jézusnak?
[Angel]
2013. október 20. - Évközi
29. vasárnap
Lk 18,1-8 - Valódi imádság
Ahány ember, annyi igazság - mondhatjuk. Mindenkinek van egy verziója.
A hamis bíró nem igazságot tesz, hanem részrehajló módon megítéli az özvegyasszony
vélt igazát, csak azért, hogy ne zaklassa tovább. Ezért hamis bíró.
Ha az emberi igazságszolgáltatás ilyen, vajon ilyen az isteni is? Jézust
ezt nem kijelenti, hanem kérdezi az apostoloktól: Szerintetek Isten olyan,
mint ez a hamis bíró? Azt, hogy mit válaszoltak, csak sejteni lehet a szomorú
jézusi mondatból: "Amikor az Emberfia eljön, talál-e majd hitet a földön?"
Mert az embernek nincs tapasztalata Istenről. Azt gondolja: olyan, mint
a bíró, aki maga az igazság bajnoka. De lám-lám, ő is részrehajló. Vagy
azt gondolja: olyan, mint a király, a gazdag ember, azaz hatalommal rendelkezik.
Az antropomorf Isten tényleg olyan, mint a bíró, a király és a gazdag ember.
Lehet félni tőle, és alkalmazkodni a szeszélyeihez. De kell-e ez az Isten?
Lehet, hogy ebben Istenben fognak hinni az emberek, de hit az egyáltalán?
Vagy Isten teljes félreismerése? Van olyan istenkép, amelyben nem érdemes
hinni, még akkor sem, ha tekintéllyel hirdetik. Talán ez motiválja a mai
világ elfordulását is Istentől. Nem érdemes hinni benne.
Jézus azért jött, hogy növelje a valódi hitet a valódi Istenben. Az ember
számára ennek egyik legjobban ajánlható módja az imádság, a valódi imádság.
Hogy milyen a valódi imádság, nehéz meghatározni. Az ima nagyon személyes
ügy. De következményei egyértelműek, és talán így közelíthető meg ez az
emberiség történelmével egyidős kérdés.
A valódi imádságtól az imádkozó jobb és teljesebb lelki és testi egészségnek
örvend, békésebb, megelégedettebb és kiegyensúlyozottabb lesz. Az Istennel
való találkozás erősíti bennünk a hatékonyságot, az örömre való képességet
és az élet dinamikáját.
A valódi imádságtól az ember örömtelibben és teljesebben osztja meg vallásos
tapasztalatát, tesz tanúságot a benne élő motivációkról. Az életet teljes
egészében, azaz szellemi, lelki és tárgyi aspektusaiból nézi.
A valódi imádságtól az ember teljesebben és hűségesen teszi a mindennapi
élet szokványos kötelezettségeit. Megőrzi a felismert társadalmi, erkölcsi
és szellemi értékeket.
A valódi imádság az igazságról teljesebb kinyilatkozatást, a szépséghez
pontosabb érzékelést, a jósághoz átfogóbb képet biztosít, és nagyobb örömet
ad ezek szeretetében és értékelésében.
A valódi imádság javítja a szellemi látásmódot és az Isten-tudatosságot
az imádkozó életében. A dolgok jelentéstartalma kibővül számára, és látszik
az életén, hogy - amint a madár is keresi a repüléshez a felszálló légáramlatokat
- ez a szárnyalás.
A valódi ima nem elmenekülés a valóságtól, hanem a valósággal történő újfajta
szembenézés.
Azért kell tehát imádkozni, hogy teljesebb ember légy, hogy kapcsolatba
kerülj az életed valódi forrásával, és ihletet kapj egy jobban megélt élethez,
amely aztán visszahat a környezetedre. Ha ezt teszed, ha így élsz, ha ilyenné
formálod magad, akkor a majdan a Te életedbe is eljövő Isten talál hitet
a földön. A te hitedet és az általad inspirált emberek hitét, ami tetszeni
fog neki, amiben ráismer saját teremtői, gyógyítói szándékaira. És akkor
természetes módon érezzük majd, hogy hozzá tartozunk.
[Garay András, Dunakeszi]
"Aztán ezt mondta az Úr: Hallgassátok meg, mit beszél a gonoszság bírája." (Lk 18,8)
- Milyen intenzívek imáim?
- Mennyire vagyok kitartó a hitben?
- mennyire vagyok kitartó az imádságban?
[Angel]
2013. október 27. - Évközi
30. vasárnap
Lk 18,9-14 - Valódi találkozás
2000 évvel ezelőtt az emberek még természetesnek tartották, hogy időnként
Isten elé álljanak, és elhelyezzék magukat koruk vallási, hitbeli és istenképi
közegében.Tették ezt azért, mert a valóság számukra az Istennel való együttlét
közege volt. Ma már ez nem szokás. Az emberek élnek valahogy, Istennel
vagy nélküle, többnyire mindenféle szembenézés nélkül. De akkor ez más
volt. Az ember hozzámérte magát az elvárt vallásos élethez, és elhelyezte
magát Isten előtt.
A farizeus a realitásokat mondja. Ez vagyok, ezt teszem, életem nyitott
könyv mások előtt is, őrzöm a hagyományokat, vállalt odatartozásom külső
és belső értékeit. Istenképem elvárásain belül vagyok. A derék farizeus
nem vette észre, hogy Isten nem egyenlő a róla alkotott képpel. Nem kereste
a valódi Istent és annak szándékait.
A vámos is a realitásokat mondja, és rádöbben arra, hogy élete kívül van
a kor istenképének elvárásain. Imájában is kifejezi ezt, és Isten irgalmáért
esedezik. Csak remélhetjük, hogy ennek a kívüllétnek a megvallása segíti
őt, hogy belül legyen. És itt a ki nem mondott kérdés: Akkor ő is olyan
lesz, mint a farizeus, aki belül van istenképe sáncain?
A példabeszédben Jézus ez utóbbi változására teszi a nagyobb esélyt. A
felismert bűn, hiány, vagy a reális önértékelés már lehetőség a változásra.
Már az is eredmény, ha valaki visszatér a tisztességetika keretei közé.
Jézus tanítása azonban tovább emeli az Istennek tetszés tétjét. Isten világához
akkor állunk közelebb, ha túllépünk a tisztességetikán, és eljutunk a testvéri
szeretet világába. A mérce tehát más. És ez a másság a jézusi tanítás botránya,
ami Jézus életébe került. Idáig volt egy mérce, és annak betartása mérhetetlen
szenvedést jelentett egy csomó embernek, mert az a mérce kettéosztotta
a világot barátra és ellenségre. Az a mérce a nemzeti érdekeket (vallási,
gazdasági, politikai, hatalmi érdekeket) isteni rangra emelte más nemzetekkel
szemben. Az egyéni érdekekről nem is beszélve. Jézus tudta, hogy kora vallási
mércéje távol van Isten valódi elképzelésétől. Jézus ebben az új mércében
kínálja fel a szövetség megújítását az emberrel.
Jézus tanításának az a kihívása, hogy változni kell. Az istenkép finomabbra
lett hangolva. És a döntés és a felelősség is változott az immár hét milliárd
emberért. Ha ma a valódi Istennel szeretnék találkozni, már csak ezzel
a finomabbra hangolt mércével lehet. És ahogy a farizeustól is kért valamit
saját istenképe, ez a finomabbra hangolt istenkép is kér valamit. Mert
ez a finomabbra hangolt istenkép átrendezi az eddigi vallási, gazdasági,
politikai és hatalmi viszonyokat. De azt is mondja, hogy ha mércének megfelelő
életedet odaadod, olyan tapasztalatokban lesz részed, amelyek túlmutatnak
az eddigi emberi, spirituális és társadalmi tapasztalatokon. És itt dőlnek
el a dolgok. Nem a jobbra vagy a balra állás számít, hanem a felfelé vagy
lefelé igazodás. Sajnos az egyháztörténet nem volt motivált ennek a finomra
hangolt istenképnek az elterjesztésében. Sőt!
A vámos példája itt válik értékké számunkra. Nekünk a finomra hangolt istenkép
elé kell odaállnunk, és elhelyeznünk magunkat annak mérlegén. És ha belátjuk,
hogy van még tennivalónk, akkor megigazultan megyünk haza. A tegnap istenképe
elé odaállni nemcsak felesleges, hanem káros is – a magunk számára is,
de főként az emberiség nagy kérdéseire adott választ illetően. Hiszen ezért
lépünk be minduntalan ugyanabba a folyóba: az erőszak, a nem osztozás,
a testvériség hiányának világába.
[Garay András, Dunakeszi]
"Két ember ment föl a templomba imádkozni: az egyik farizeus volt a másik meg vámos." (Lk 18,10)
- Miket képzelek magamról?
- Mennyire képzelem magam igaznak?
- Kiket szoktam megvetni?
[Angel]
