Bokor közösség
Elmélkedések

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2015. november 1. - Mindenszentek ünnepe
Mt 5,1-12 - Út a boldogsághoz

Mindenki vágyakozik a boldogságra. Ha valakit megkérdezünk: Boldog akarsz lenni, vagy boldogtalan? - egész biztosan azt válaszolja: "Boldog!"
Mindenki boldog szeretne lenni, de úgy látszik, hogy nehéz megtalálni a boldogsághoz vezető utat. Jézus tanácsát világosan olvashatjuk a Szentírásban. Híres Hegyi beszéde azzal kezdődik, hogy nyolcféle embert boldognak hirdet. Jézus a nyolc boldogsággal saját életmódját írja le. Ő élt szegényként, ő sírt a sírókkal, ő volt szelíd és alázatos szívû, ő éhezett az Atya akaratának teljesítésére, az ő szíve volt átlátszóan tiszta, ő a békesség adója, őt üldözték és ölték meg az isteni igazságért. Jézus élte a nyolc boldogságot, és ezért tudta hirdetni is. Aki nem éli azt, annak voltaképpen nincs joga beszélni róla. Tiszta képmutatás, ha egy jólétben dúslakodó ember boldognak hirdeti a szegényeket, azzal a hátsó gondolattal, hogy nyugton maradjanak, és türelmesen viseljék nyomorukat.
Felment a hegyre, elmélyült az övéivel.
Fiatal koromban nem tudtam mit kezdeni ezzel a résszel. Nem erről a világról szólt. Ha élni akarsz egészen máshogy kell tenned. Ahogy jönnek az évek, tisztul a kép, hogy mi is az élet lényege? Nem az erő, hanem az engedés - elfogadás.
Mennyi mindent kaptam, jót, kevésbé jót? El tudom fogadni, el tudom engedni?

[Feketes Tibor és Zsuzsa, Székesfehérvár]

"Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek."
(Mk 5,9)

   - Kiknél, mivel váltok ki békétlenséget?
   - Törekszem-e arra, hogy békességszerző legyek? Hogyan?
   - Békességteremtő vagyok saját magamban is? Mivel érem el?

[Angel]

Az oldal tetejére


2015. november 8. - Évközi 32. vasárnap
Mk 12,38-44 – A kevesebb néha több

Az írástudók a néphez képest képzett, tanult emberek voltak, akiknek az volt a feladatuk, hogy az igazságot kutassák és a tudásukat megosszák az emberekkel, s ezzel Isten útjára vezessék őket.
Jézus arra mutat rá, hogy tudásunkkal ne kérkedjünk, ne tartsuk magunkat többre, és ne várjunk ezért tiszteletet és kiváltságokat. Tudásunkat is Istentől kaptuk, tehát senki ne gondolja magáról, hogy ő mindent tud, és mindenkinél, még Istennél is jobban tudja a dolgokat.
Az emberek véleményétől függök? Többre tartom magamat másoknál, és ezért különleges tiszteletet várok?
Akiknek több adatik, attól többet is várnak el. Vonatkozik ez a tudásra, de a pénzre is. Mindegyikből adni kell másoknak, de önzetlenül, szeretetből, és nem a fölöslegből, vállveregető érzéssel! Aki a kevésből ad, mindenét odaadja, az értékesebb Isten szemében, mint aki a sokból juttat egy kis morzsát.
A fölöslegemből adok? Időt, pénzt, tudást?

[Bognárné Süveges Kinga, Székesfehérvár]

"Azután odajött egy szegény özvegy, bedobott két leptounkot, vagyis egy kvadránust." (Mk 12,42)

   - Mennyire hivalkodó az adakozásom?
   - Mennyire érdekel, hogy mások mennyire mit adnak?
   - Tudok-e a szükségesből is adni?

[Angel]

Az oldal tetejére


2015. november 15. - Évközi 33. vasárnap
Mk 13,24-32 – Vigyázzunk az időnkre!

Milyen a mi időfogalmunk? Mennyiségi vagy minőségi?
Mindennek ideje van életünkben: a vidámságnak, a sírásnak, a felkelésnek, a lefekvésnek, a vetésnek, az aratásnak, a madarak költözésének, a hold felkeltének. Ha elérkezik az idő, semmi sem tudja megakadályozni az események bekövetkeztét.
Az idő felismerése, beosztása a mi kezünkben van. Legyen helye az életünkben a megélt időnek. Ne engedjük, hogy csak sodorjanak bennünket az események, hanem felelősséggel bánjunk a számunkra kimért idővel, aminek része lehet a változás, a felismerés, a bűnbánat, az állhatatosság, a bátorság, a megtérés…
Isten is szán ránk időt, és elérkezik hozzánk a meghallgatásban, a kegyelemben, az áldásban, a gyógyulásban…
Kinek van hatalma életünk fölött? Annak, akinek a kezében vagyunk, az fog magával ragadni. Figyeljünk életünk jelzéseire! Nyugalomban, békességben, harmóniában, szeretetben élünk?
Isten eljött hozzánk tegnap, Isten velünk van ma, Isten eljön hozzánk holnap, és egyszer majd eljön értünk. Fontoljuk meg, hogyan élünk!

[Papp Zoltán és Pappné Márta, Székesfehérvár]

"És akkor látják majd az emberek a fiát felhőkben érkeződőként tetemes hatalommal és dicsõséggel." (Mk 13,26)

   - Mit tartok igazi dicsőségnek?
   - Mitõl szoktam fellegekben járni?
   - Mit vált ki belőlem, ha fügét mutatnak nekem?

[Angel]

Az oldal tetejére


2015. november 22. - Krisztus király ünnepe
Jn 18,33-37 – Kitartás a végsőkig

Ez a történet Jézusnak a földi hatalommal való ütközését mutatja be. Itt már nemcsak kellemetlenségek érik, hanem valóságosan is megjelenik az állam, amely a számára veszélyes egyént akár ki is végzi. Márpedig akit királynak neveznek, és lázadást szíthat, arra ez a sors vár.
Ezzel Pilátus és Jézus is tisztában van, ennek ellenére nem szokványosan zajlik a kihallgatás. Pilátus ideges, szeretne túl lenni az egészen, hatalmával nem tud élni, nincs eszköze Jézus megfélemlítésére. Jézus nyugodt, ő irányítja a "beszélgetést", kifejezi, hogy nincs fölötte földi hatalom, bár védtelennek és kiszolgáltatottnak tűnhetne így, megkötözve. Az ő hatalmát nem az erőszak és a félelem tartja fenn. Jézus magabiztosságát csak a letisztult cél és önazonosság biztosítja. Az ő országa nem e világból való.
Érdemes számot vetni, hogy ki az a személy vagy cél, akiért vagy amiért mindent megtennék? Vállaljuk-e minden körülmény között a hitünket, elveinket? Tudunk-e tanúságot tenni családban, közösségben, munkahelyen....?
Látszik-e rajtunk, hogy kihez tartozunk? Jobb-e a világ általunk?

[Cseh András, Székesfehérvár]

"A Szabadító azt felelte: Az én királyságom nem ebbõl a világból való..." (Jn 18,36)

   - Mennyire idegen tőlem a hatalom és az erő világa?
   - Mennyire vállalom sebezhetőségemet?
   - Mennyire vállalom az elveimet, ha az kényelmetlenséggel is jár?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

Archív elmélkedések Achívum