Bokor közösség
Elmélkedések

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2016. február 7. - Évközi 5. vasárnap
Lk 5,1-11 - "... de a Te szavadra kivetem a hálót"

Olyan korba értünk, amelyben az igazi példaképek hiteles tekintélyének eltiprása zajlik. Nemrégiben egy vidéki plébánossal beszélgettem, aki a migránskérdésben képviselt álláspontja miatt tájékozatlannak és meggondolatlannak minősítette Ferenc pápát. Ebben sajnos nincs egyedül, mert a magasabb magyar egyházi hierarchia képviselőitől is hallunk hasonlókat. Az egyházfő tekintélyének ilyen rombolása szokatlan hang az egyház szervezetén belülről. Pedig Ferenc pápa csak irgalmasságra és emberhalászásra buzdít: minden szerzetesközösség és plébánia fogadjon be egy menekült családot! Ilyen egyszerű dolgot kér a katolikus közösségektől. A befogadók és befogadottak új közösségi egyházának építését szorgalmazza. A bővelkedőt és a szűkölködőt, a lelki gazdagságot és az anyagi jólétet keresőt szeretné egy fedél alá és egy asztal köré leültetni. Akik pedig az asztalt körbeülik, azok megismerik egymást. Nem a hittérítés, hanem az egyetemes emberi értékek keresése a cél. Ferenc pápát sokan támadják, mert az átgondolatlan kritika könnyebb, mint a tanúságtétel. Pedig rendkívüli érzékkel mutat rá a Jézus-követés hiteles útjára.
Péter apostol számára tekintély volt Jézus. Nem kérdőjelezte meg halászati szaktudását, hanem szavára kivetette a hálót. Mondhatná valaki, hogy ez a csoda- és meghívástörténet aligha tekinthető a leírás szerinti pontos történésnek. Számunkra akkor is nyilvánvaló, hogy Jézus a természet rendjére fogékony, azzal összhangban élő ember volt. Akiből pedig árad a harmónia, arra érdemes odafigyelni.
Eszembe jutnak Bulányi Gyurka bácsi gondolatai: ha mindenki elkezd közösséget építeni (12 embert befogadni és leültetni maga köré), és ez a folyamat tovább hatványozódik, akkor a 10. szinten (1210-en: 61.917.364.224) elfogy a 7,4 milliárdnyi emberiség, azaz mindenki az Istenre, a lelkiismeretére figyelő nagy közösség tagjává válik.
A kerítés elszigetel, a háló összegyűjt, a körbeült asztal közösséget teremt. A biztonságosnak ítélt bezárkózottságban vagy a közös asztal új világot teremtő erejében hiszünk? Ne féljünk helyesen dönteni!

[Lipien Mihály, Budapest]

"Amint azonban abbahagyta a beszédet, így szólt Simonhoz: Evezz a mélyre és vessétek ki a hálótokat fogásra!" (Lk 5,4)

   - Mennyi idő urán tudom abbahagyni a beszédet?
   - Mennyire szeretem az elmélyülést?
   - Mennyire tudok sikertelenség után újrakezdeni?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

Archív elmélkedések Achívum