Bokor közösség
to

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2019. november 3. - Évközi 31. vasárnap
Lk 19,1-10 - Szeretet és bizalom

Jézus Jerikóba érkezett, ahol Zakeus, a városszerte ismert ember volt a vámszedők feje. Lenézték őt az emberek, és foglalkozása miatt nem is szerették. Zakeust nemcsak az emberi kíváncsiság vezette, hanem bizonyára a hit titkára is nyitott ember áll előttünk. Felkapaszkodott az útjába eső fügefára. Milyen pontosan megőrizte az evangélista ezt a látszólag jelentéktelennek tűnő, mégis élethű részletet! Ő amúgy is mozgékony, izgága és intézkedő ember volt. Most, hogy megérintette őt a Jézussal való találkozás, még kevésbé nem lehetett lecsitítani, nem lehetett leállítani. Megnyílt a szíve. Felforgatta az életét ez a tapasztalat: "Jézus személyében találkoztam az irgalommal, találkoztam a szeretettel." Mélyen átélte: "Jézus engem is emberszámba vesz, nem úgy, mint a jerikói emberek többsége, én is ember vagyok a szemében." Az a megtiszteltetés érte, hogy Jézus meglátogatta őt, betért a házába. Ezáltal megváltozott Zakeus gondolkodásmódja, értékrendje, és ennek következtében megváltozott addigi cselekvésmódja is. Akart az életével kezdeni valamit, értékesebbet, mint az addigi vagyonszerzés.
Zakeus története rólunk is szól. Jézus felénk is közeledik, elhalad a mi fügefánk alatt is, felnéz ránk, és minket is megszólít. Sokszor talán mi is rejtőzködünk előle. Reánk néz, ismer bennünket, tudja, hogy mi lakik a bensőnkben. Nem akar elkerülni minket sem. Éppen ellenkezőleg, egészen közel jön hozzánk, az otthonunkba, a munkahelyünkre, a családunkba, egész életünkbe. Rajtunk múlik, hogy beengedjük-e az életünkbe, a házunkba, ajtót nyitunk-e neki?
A héten lesz Szent Imre herceg ünnepe, aki a magyar ifjúság védőszentje. Székesfehérvárott született 1007-ben. Szent István királyunk Szent Gellért püspököt kérte fel arra, hogy fia nevelője és tanítója legyen. A királyi udvarban elsajátította az akkor ismert tudományokat, Szent István királyunk pedig felkészítette az uralkodásra. Szülei és nevelői fontosnak tartották azt is, hogy imádságos lelkületű életet éljen, és erős legyen hitében. Napjainkban is legalább ekkora figyelmet kell szentelni minden felnövekvő gyermek nevelésére és lelki fejlődésére. Ügyeljünk arra, hogy a világi tanulmányok mellett fontos helyet kapjon a lelkiség, a közösségi szellem, az imádságos élet és a Szentírás (főleg az evangéliumok) rendszeres olvasása.

[Tóth Miklós, Rábatamási]

"Jézus így szólt hozzá: "Szabadulás támadt ma ezen a házon, mivel Ö is fia Ábrahámnak." (Lk 19,9)
   - Mennyire maradok a valóság talaján?
   - Eszményeim valósítása folyamatos?
   - Kiknek tudok szívből örülni?

[Angel]

Az oldal tetejére


2019. november 10. - Évközi 32. vasárnap
Lk 20,27-38 - Túl a földi lét határain

Milyen lesz a feltámadás és az azt követő élet? - teszi fel a kérdést az evangéliumban a Jézus és a farizeusok közötti párbeszéd. Csak gyenge emberi elképzeléseket, homályos árnyékképeket tudunk megfogalmazni ezzel kapcsolatban. Földies vágyakozásaink vannak, amelyeknek beteljesedését a túlvilágon várjuk. Azt reméljük, hogy odaát nem lesz majd betegség, fájdalom, rossz, bűn, a hiányok, fájdalmak, igazságtalanságok, jog, félelem - mindezek elmúlnak. A tárgyak és az események helyett a személyek egymás iránti kapcsolata, szeretete és tisztelete lesz a fontos. Különb élet lesz odaát, mint amilyen itt a földön van, azért, mert az élő Isten színe előtt, az Ő társaságában leszünk. Ha már ebben a világban hiszünk az Istenben, az Ő törvényei és Jézus evangéliuma szerint akarunk élni, akkor életünk odaát is Őbenne folytatódik. Isten szabad akaratot adott nekünk, magunknak kell választanunk, vajon ővele, vagy nélküle akarjuk-e leélni az életünket.
Tours-i Szent Márton Savariában, a mai Szombathely területén született 316 körül, pogány családban. Apja római katonatiszt volt, Márton is folytatta apja foglalkozását. Pogányként élő veterán katona apja mellől fiatalon lépett a katekumenek, a hittanulók közé. Megkeresztelkedése után letette a kardot, kilépett a római hadseregből. Galliát barbárok támadták meg. Constantinus császár az ütközet előtt ajándékokkal buzdította katonáit. Márton nem fogadta el ezeket, hanem közölte az uralkodóval: eddig a császárt szolgálta, ezután Istent kívánja szolgálni. Az uralkodó ezért félelemmel vádolta meg. Márton visszautasította a méltatlan vádat. Kijelentette, hogy másnap hadi felszerelés nélkül, Jézus nevével az ajkán, a kereszt jelének védelme alatt megy a csatába. Az ütközetre nem került sor, ami a császárt is meglepte. Bátor magatartásával súlyos csatát akadályozott meg. A magyarországi katonaságmegtagadók többek között Szent Márton ezen tettére hivatkozva nem fogtak fegyvert.
Szabó András Köpönyeg és palást c. drámáját Szombathelyen láthattuk Jordán Tamás főszereplésével. A darab szerzője átéléssel mutatja be a konstantini idők egyházi küzdelmeit. Márton püspök küzdött az egyház önállóságáért a császárral szemben, figyelmeztette a fényűző életmódot folytató és világi hivatalokat vállaló püspököket és papokat, hogy térjenek vissza a jézusi szegénységhez. Idősen, betegen is fáradhatatlanul szolgálta híveit és papjait, többször hangoztatta: "Nem vonakodom a munkától". Márton Áron, Erdély nagy püspöke Szent Márton példájára választotta jelmondatául: "Non recuso laborem."

[Tóth Miklós, Rábatamási]

"Isten azonban nem a holtaké, hanem élőké, mindenki él ugyanis érte." (Lk 20,38)
   - Mennyire élem át, hogy élő Isten a mienk?
   - Mennyire próbálok Istenért élni?
   - Mikor érzem úgy, hogy valaki élő halott?

[Angel]

Az oldal tetejére


2019. november 17. - Évközi 33. vasárnap
Lk 21,5-19 - Sok jót tehetünk

"Elém hoztad embertársaimat, akikben felismerhettelek téged, és jót tehettem velük." (Részlet a karitászmunkatársak imájából)
Jézus már Jeruzsálemben van, a templomban tanítja apostolait és az őt hallgatókat. Közeledik golgotai kereszthalála. Szenvedés, megaláztatás, testi-lelki gyötrelem vár rá. Szeretné felkészíteni apostolait és rajtuk keresztül követőit - de minket is - a reánk váró próbatételekre. Jézus jól tudja, hogy aki őt követi, annak hasonló megpróbáltatásokon és szenvedéseken kell keresztülmennie, mint neki.
Már az ősegyházban megtapasztalták, megélték a hívek, hogy üldözték, bántalmazták őket azért, mert Jézus tanítványai, követői voltak. Az is igaz, hogy önfeláldozó szeretetüket is észrevették. A diakónusok és az apostolok kenyeret és élelmet osztottak a szegényeknek. Nem különböztették meg a hívő és a pogány embereket, hanem mindegyikükön segítettek, és pártfogásba vették az özvegyeket. Szent Pál apostol gyűjtést szervezett az általa alapított egyházközségekben, hogy adományaikkal segítsék és támogassák a szükséget szenvedőket Jeruzsálemben (2Kor 8,1). Az egyháztörténelem során a híveknek nagyon sokszor kellett szembenézniük üldöztetéssel.
A keresztény ember más szemmel látja az embereket; életünket, gondolkodásmódunkat az evangéliumra és Jézus tanítására építjük. Sokan e világi módon gondolkodnak, a felszínt látják, önzők, bezárkóznak önmagukba, nehezen veszik észre a másik ember ínségét. A keresztény ember ilyenkor is tud és akar segíteni. Képesek vagyunk szeretetből áldozatot hozni. Körülöttünk nagyon sok ember szenved attól, hogy sem a családban, sem a munkahelyén, sem a rokonságában nem értékelik a munkáját, erőfeszítéseit. Jólesne nekik egy elismerő, dicsérő, bátorító szó. Ha ezt észrevesszük, és odaállunk melléjük, sokat tudunk rajtuk segíteni. Számtalan lehetőségünk van arra, hogy önzetlenül, szeretettel tudjunk szolgálni, még akkor is, ha emiatt bántások vagy gúnyolódások érnek minket.
Árpádházi Szent Erzsébet a világegyház számára a legismertebb magyar szent. Hűséges feleség, gondos édesanya, kiemelkedővé mégis a Jézus Krisztus iránti rajongó szeretete tette. Amikor özvegy lett, odaadóan szolgálta mennyei Urát a szegényekben, a betegekben, az árvákban és a kitaszítottakban. Ők mindig bizalommal fordulhattak hozzá. Az Istennel és Jézus Krisztussal megélt finom, személyes, imádságos kapcsolatából fakadtak nagylelkű szeretetének megnyilvánulásai. Ő a Katolikus Karitász védőszentje.

[Tóth Miklós, Rábatamási]

"S a nevem miatt mindenkitől gyűlöltek lesztek." (Lk 21,17)
   - Mekkora a kitartás bennem?
   - Hogyan tudom megőrizni a békességemet?
   - Mi biztosít számomra kitartást?

[Angel]

Az oldal tetejére


2019. november 24. - Krisztus király ünnepe
Lk 23,35-43 - A szeretet uralkodjék

Az ünnepet XI. Pius pápa 1925-ben vezette be az egyházban (az 1925-ös szentév mottója ez volt: "Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!"). Arra a fontos igazságra akarta felhívni a figyelmünket, hogy egész életünk középpontjába Jézus Krisztust kell állítanunk. Jézus a szívünket akarja megnyerni, a szívünk és egész életünk királya akar lenni. Ha az ő tanítására mozdul a szívünk, ha segítünk a rászoruló és bajba jutott embereken, ha irgalmasságot gyakorlunk, ha tudunk szívből megbocsátani másoknak, akkor a krisztusi szeretet törvénye uralkodik bennünk. Ezáltal Isten Országa építésére és az emberek szolgálatára használjuk emberi erőinket, fizikai és szellemi-lelki képességeinket. Mi is azon fáradozunk, hogy általunk is növekedjék itt a földön Isten Országa és a Jézus Krisztust követők közössége.
Az evangéliumi történetben egy találkozásról olvasunk. Nem mindennapi találkozás ez, mert Jézus is, és a két gonosztevő is a kereszten függ. Alig tudnak néhány szót kimondani, kipréselni magukból, hiszen a tüdejük összeszorul, alig kapnak levegőt. Az egyik gonosztevő védelmébe veszi Jézust. Elismeri, hogy a társával ők jogosan kerültek a keresztfára, méltán bűnhődnek gonosz tetteik miatt. Szavaiban egyszerre van ott a bűnvallomás és az őszinte bűnbánat. Még arra is van ereje a jobb latornak, hogy odaforduljon Jézushoz (bizonyára nagy- nagy erőfeszítéssel), és így mondja el neki a kérését: "Uram, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal!" Életünk folyamán mi is találkozunk Jézussal, amikor imádságainkban hozzá fordulunk, elmélkedünk, tápláljuk lelkünket a szentáldozással. Egész életünkben készülünk, és várjuk a vele való végső találkozást.
Az elmúlt héten ünnepeltük Szent Cecília római szüzet és vértanút, a szent zene és az egyházi ének védőszentjét. A III. században élt, és szenvedett vértanúhalált I. Orbán pápa idején. Miután minden vagyonát szétosztotta a szegények között, arra kérte a pápát, hogy a házát alakítsa át templommá. Orbán pápa temette el a Szent Callixtus katakombában. Többszöri fenyegetés ellenére is kitartott keresztény hite mellett. Sok gyötrelemnek vetették alá, végül kard általi halálra ítélték, de a hóhér három csapással sem tudta lefejezni, megsebesítve hagyta ott. Barátai karjai közt halt meg. Az ünnepi antifóna így dicséri és méltatja Szent Cecília életét: "Zengő hangszerek kíséretében Cecília egyedül az Úrnak énekelt, mondván: Legyen az én szívem szeplőtelen, hogy meg ne rendüljek."

[Tóth Miklós, Rábatamási]

"S ott állt a nép nézelődvén. Fintoroktak azonban a vezetők is mondván: "Másokat mentett meg, magát mentse meg, ha Ö az isteni Messiás, a Kiválasztott!" (Lk 23,35)
   - Hol szeretek nézelődni?
   - Mennyire érzem magam kiválasztottnak? Mire?
   - Mennyire durvák a tréfáim?

[Angel]

Az oldal tetejére


Ne azt kérdezd, mit ad neked az élet,
hanem azt, mit adsz te!
(Alfred Adler)

 

Archív elmélkedések Achívum