Bokor közösség
Elmélkedések

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2020. október 4. - Évközi 27. vasárnap
Mt 21,33-43 - A kockáztató szőlősgazda

Ezt a példabeszédet Jézus a virágvasárnapi bevonulást követően, néhány nappal halála előtt mondja el. Mintha saját sorsát ismertetné benne. A képvilág visszautal Izajás ötödik fejezetére, amely Isten szőlőskertjeként ábrázolja Izraelt.
Mindig meglep ez az evangéliumi szakasz, ahányszor csak olvasom. Nem annyira a béresek kitartó gonoszsága gondolkodtat el, hanem a szőlősgazda naivitása. Emberi ésszel fel nem fogható az a kitartó próbálkozás, amellyel megkísérli elérni, hogy visszakapjon valamit abból, ami az övé. Hogy mit is várna a gazda cserébe? A terményt. Mit tudunk mi teremni? Szeretet-tetteket. Ezt várná tőlünk a Gazda! Isten küldött prófétákat népéhez, akik csúfos véget értek, csakúgy, mint Fia. De milyen más eszköze lett volna Istennek, ha nem akarta volna felrúgni az általa adott szabad akaratot? (Márpedig kényszerítve engedelmeskedni, mi értelme lenne?) Az őrültségig menően kockáztatott, mert őrülten szeretett. S ezt teszi ma is!
Én mit kockáztatok Istenért, a hitemért? Hajlandó vagyok-e egyáltalán elhagyni a komfortzónámat? Lépni mások felé, akkor is, ha visszautasíthatnak, kinevethetnek, bolondnak nézhetnek? A testvérek baráti melegében éldegélem hétköznapjaimat, vagy eljutok a szegényekhez, magányosokhoz, megkeseredettekhez is?
A bérlők azon bátorodnak fel, hogy távol van a gazda. Valóban távol van? Vagy csak nem érezzük a jelenlétét, mert nem keressük, s nem adunk neki lehetőséget, hogy megszólaljon bennünk, s Lelkével üzenjen lelkünknek?
Jó hogy a mátéi változat kerül ma terítékre: ebben nem a gazda mond olyat, hogy elpusztítja a béreseket, hanem a szemet szemért, fogat fogért elven felnőtt hallgatóság vélekedik így. Nem gondolnám, hogy Jézus Istene bármikor is bosszút akarna állni, még ha emberi ésszel ez jogosnak tűnne is. Nem tud kibújni a "bőréből"! Az az Isten, aki azt üzente, hogy tegyél jót haragosaiddal, nem hasonulhat meg.
Nemigen vannak haragosaink. Szépen belesimulunk a langyos vízbe. Azt csináljuk csak, amit szabad, nem rángatjuk az oroszlán bajuszát, nem tesszük szóvá sem a világi, sem az egyházi hatalmasok intézkedéseit (vagy hallgatását), bármennyire indokolt lenne is. Személyes kapcsolatainkban is kerülünk minden konfrontációt, ha lehetséges, szőnyeg alá söpörjük a kínos kérdéseket. Krisztus-követésünk radikalitása is hiányzik, így aztán senkinek sem vagyunk útjában. Hát így könnyű ellenség nélkül élni! Csak el ne felejtsük, hogy a langyosság, közömbösség a legrosszabb választás!
A sarokkő-Jézus avagy a szőlőtő-Jézus képe arra utal, hogy igazán tartós gyümölcstermés csak ráépülve, belenőve, azaz Vele szoros egységben valósulhat meg. Régóta kedvenc hasonlatom az Isten működésére a békebeli rádió képe. Isten folyamatosan sugározza az adást, de csak akkor tudom "fogni", ha odatekerem a gombot. Aztán persze a hallottakat még gyakorlattá is kell tenni, s bizony az sem könnyebb, mint a Hangra figyelés. Mert Isten üzenete és noszogatása nem a széles, kényelmes úton visz. Mi viszont ódzkodunk a keskeny rögöstől - pedig Atyánk útja nem a hegymászók csúcsra érő felszabadultságát ígéri csupán, hanem minden megküzdött lépés örömét, a Vele való járás biztonságát, a "jó lóra tettem" harmóniáját.
Mennyei Atyám! Benne élek a világ zajában, mert itt van dolgunk. De szeretnék nagyon figyelni a bennem folyamatosan szóló Lélek-kolompolásra, hogy el ne lustuljak, s ne jellemezzen a "nem vágyni többre kis mái magamnál" (Sík Sándor: Ments meg Uram!) gondolata.

[Kőszeginé Rihmer Melinda, Pécs]

"Utoljára fiát küldte, mondván: A fiam előtt majd elszégyellik magukat!" (Mt 21,37)
   - Mennyire vagyok türelmes azzal, aki nem váltja be a hozzá fűzött
     reményeket?
   - Milyen feladatokat bízok másokra?
   - Hogyan bánok azzal, ami rám lett bízva?

[Angel]

Az oldal tetejére


2020. október 11. - Évközi 28. vasárnap
Mt 22,1-14 - Menyegzői körforgás

(A szöveg eredetisége sok teológusnak komoly fejtörést okozott és okoz, az olvasottakat igen agyafúrt módon lehet csak összeegyeztetni Jézus szeretet-Istenével, feltehetően több betoldás is van a jézusi példabeszédhez képest.)
De mit üzenhet nekünk ez az igerész most, 2020 Magyarországán?
Az isteni menyegző meghívottjai vagyunk. Ez bizonyos. Itt ülünk és róla olvasunk. Hallottunk róla, érdekel minket. El is jut hozzánk az üzenet az ünnepi találkozóról. A szöveg szerint ki az üzletét, ki a vetését hozza kifogásként, vagy csak egyszerűen semmibe veszi az üzenetet. Próbáljuk meg behelyettesíteni a fentieket azokkal a dolgokkal, amelyek megelőzik Istent ügyét a saját életünkben! Miért nem értjük már meg, hogy Isten nem elvenni akar tőlünk, hanem ajándékozni! Nem a családot, a munkát, az értelmes szabadidőt akarja kiiktatni az életünkből, hanem mindezekhez hozzáadni azt a plusz szeretet-energiát, amivel ezek a területek is gyümölcsözőbbé válhatnak. Isten boldognak szeretne látni minket, már itt a Földön is!
S bizony nemcsak meghívottnak szeretne minket Isten, hanem választottnak is! Sőt! Nemcsak követőnek, hanem követnek is! A példabeszédben a szolgák hívogatják az embereket. Máshol Jézus barátainak mondja a tanítványait, a küldötteit, akik jól ismerik az Atya szándékait. Isten mindenkit hív a menyegzőre! Mindenkit! Nincs olyan hatalmas és nincs olyan mélyre csúszott ember, akinek ne szólna a hívás. És itt van a széles középmezőny! A nem csaló, nem lopó, rendes kisemberek - akik úgy gondolják, hogy minden rendben van; akik úgy gondoljuk, hogy minden rendben van!
De ha küldeni akarna az Isten, ha szolgálatot bízna ránk, akkor a leggyakoribb válaszaink nekünk is ilyenfélék lennének: "Még nem! Most nem! Talán később! Aranyos vagy, hogy gondoltál ránk, de sok mindent nem kalkulálsz bele. Miért pont én? Miért most? Miért éppen neki? És főképp hogyan?" Gyakran hallani, hogy Isten és a szívünk közé beférkőzött a fejünk, mely okoskodik, mérlegel, számítgat, s végül lelohasztja a szív tenni akaró vágyát. Szó sincs arról, hogy az eszünk felesleges lenne, hiszen azért kaptuk, hogy használjuk. De valahogy egyensúlyba kellene hozni a tapasztalatokon érlelődött elménket a szívünk intuícióival.
Nemrégiben halottam: Ha baj van, kapaszkodunk Isten után, de ahogy rendeződnek a dolgaink, már mondjuk is: "Kösz, Istenem, innen már megy egyedül is." De nem megy! Aztán ha újra összegubancolódnak a dolgok, akkor megint nála keresünk tanácsot, segítséget.
Meghívott vagyok, választott, vagy követ? Jól hívok? Vonzóan tudom bemutatni a lakomát adó Istenemet? Ráerőszakolom mondanivalómat a másikra, vagy kíváncsivá teszem őket?
Add, Uram, hogy sose fanyalogjak, ha szolgálni küldesz! Ha befelé figyelek, akkor megtalálom a megfelelő gesztusokat, szavakat is. S akkor icipicit megint nő a te szeretet-országod a földtekén.

[Kőszeginé Rihmer Melinda, Pécs]

"A meghívottak ugyanis sokan vannak, a választottak, kevesen." (Mt 21,14)
   - Miért szoktam mentegetőzni? Mikor?
   - Mire alkuszom meg bármilyen eredménnyel?
   - Milyen sűrűn szoktam kielemezni eredményeimet?

[Angel]

Az oldal tetejére


2020. október 18. - Évközi 29. vasárnap
Mt 22,15-21 - Kit mi illet meg?

Mindenkinek meg kell adni azt, ami megilleti - derül ki Jézus válaszából, amikor az adó fizetéséről faggatják. Na de hogyan is van ez manapság?
Nézzük meg, mi illeti meg Istent? Az időm, a munkám, a pénzem, a szeretetem, szívem-lelkem lelkesültsége, tisztelete, motivációja, tettrekészsége, egyszóval az egész életem.
Ezek után mi marad a császárnak? Nyilván az idő, pénz, munka hármasának bizonyos hányada. Ezért fontos, hogy bármi is legyen a munkám, azt az emberek szolgálataként is fel tudjam fogni. De nem várhatja el a császár/az állam a tiszteletemet, a fejbólintó engedelmességemet, a lelkiismeretemmel ellenkező tettek végrehajtását.
Természetes, hogy adóznom kell, hiszen csináltatnak nekem utakat, esténként világítanak az utcán, bért kap az orvosom, fenntartják az óvodát stb. De kell-e adóznom, ha harci repülőgépeket vesznek belőle, ha a gazdag haverok millióit növelik, ha az újraelosztásból a legszegényebbek kimaradnak stb. A római császár sem bánt kesztyűs kézzel az alattvalóival. Minden hatalom konzerválni akarja előnyös helyzetét, s ehhez olyan eszközökhöz nyúl, amilyenekhez éppen nem szégyell. Jézus nem tanácsolja, hogy megtagadjuk az adózást, bár nyilván ő is örülne, ha az az ő prioritásai szerint lenne elosztva a befolyt adó. Tehát a törvénysértés nem járható út. Jézus eleve nem törődött a hatalom megszerzésével, az ezáltal elnyerhető befolyásolási lehetőségekkel.
Mi illet meg engem? Isten elfogadó, csodálatos, feltétel nélküli szeretete megillet, teremtettségem okán. De ezt kiérdemelni nem lehet. Ez ajándék, másképpen mondva kegyelem.
Vajon a körülöttem élők pozitív hozzáállása, elfogadása megillet engem? Bizonyára megillet engem is, mint minden embert. De hogy megkapom-e, az rengeteg mindentől függ. Legyek nagyon hálás, ha olyan (családi, genetikai, szellemi, anyagi, földrajzi stb.) többlettel indultam az életbe, ami nem mindenkinek adatott meg, s legyek nagyon elnéző azokkal szemben, akiknek ezért nap, mint nap meg kell küzdeniük.
Mi illeti meg a körülöttem élőket? Talán ezzel kellene a leginkább foglalkoznunk! Ha Krisztus követői vagyunk, akkor nemcsak a jog szerint nekik járó pénz, idő, munka, hanem a teljes lélekkel való odafordulás, figyelem, az együtt örülés-sírás, s az a feltétel nélküli szeretet is, amit mi Istentől kapunk. Ha ezt sikerül átfolyatni magunkon, ha szép, tiszta csatornává tudunk válni, akkor a környezetünkben élő emberek nagy eséllyel rátalálnak ennek a szeretetnek a Forrására is, s rögvest szebb lesz a világ. S ha ezek a kicsi családokból, közösségekből álló szeretet-csoportok összeérnek, elközeleg Isten Országának megvalósulása. Úgy tűnik, Jézus földi életében szinte kizárólag ezen munkálkodott. Hát akkor célszerű, ha mi is ebbe fektetjük az energiáinkat.
Kedves Jézusom! Köszönöm, hogy barátaidnak mondtál minket! Segíts, hogy méltó legyek erre a megtisztelő címre, lehessek a Te kezed, lábad, szavad, mosolyod a világban!

[Kőszeginé Rihmer Melinda, Pécs]

"Áruld el nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a Cézárnak vagy sem?" (Mt 22,17)
   - Mennyire vagyok részrehajló?
   - Mennyi pénzt hordok magamnál? Miért?
   - Milyen könnyen adok ki pénzt? Mire?

[Angel]

Az oldal tetejére


2020. október 25. - Évközi 30. vasárnap
Mt 22,34-40 - Szeretve szeretni

Az emberi kapcsolatok terén a világ három kategóriát ismer: barátot, közömböst és ellenséget. Isten országában csak két csoport van: (hit)testvér és felebarát. Közömbös ember nincs, s az ellenség is felebarát. Vajon miért említődik a testvér elkülönítve?
Nézzük az alábbi idézeteket: "Arról ismerjenek meg, hogy szeretettel vagytok egymás iránt". "Köztetek ne így legyen!" "Íme az én anyám és az én testvéreim". "Százannyit kap már most, ebben a világban: házat, testvéreket…" Kovász, só, hegyre épült város, lámpatartóra tett fény. Ha Jézus tanítványaiként be szeretnénk tölteni a küldetésünket, akkor először a saját házunk táján kell rendet teremtenünk. Ha a hittestvéreinkkel nem vagyunk egységben, hogyan lehetnénk vonzóak a világ számára? "S aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát" (1Jn 4,20)?
A főparancs szerint Istent és felebarátot egyaránt kell szeretni, s mivel a földtekén mindenki felebarátom, így aztán fel van adva a lecke.
Az bizonyos, hogy csak akkor tudok empatikusan, szívvel-lélekkel odafordulni mások felé, ha bennem rend van, ha én a helyemen vagyok. Érdemes példát venni a 2-4 éves gyerekekről. Szaladgálnak, játszanak, boldogok. De időnként odaszaladnak ahhoz, aki nekik a biztonságot jelenti, az ölébe kuporodnak, kicsit még szopják is az ujjukat, s ha úgy érzik, hogy feltöltődött a "szeretettankjuk", már futnak is tovább. Ha nem szaladunk mi is gyakran Atyánkhoz egy kis elfogadó melegségért, akkor esélytelen a másokat őszintén szeretésünk. Akkor csak mímeljük az érdeklődést a felebarát iránt, ami hamar le is lepleződik.
Mindenkinek mást jelent az Istenbe simulás. Van, aki térdre borulva, fejét lehajtva, szemét becsukva érzékeli legjobban Atyját. Van, aki a dombtetőn széjjelnézve, a virág kelyhébe pillantva vagy Beethovent hallgatva tapasztalja Isten szerető nagyságát. S van, aki táncot lejt Istennek, s a mozgás szabadságában egyesül vele. A lényeg, hogy találjuk meg azt a formát, ahol bele tudunk feledkezni a Lét gyönyörűségébe, Isten ölelésébe!
Istenem! Amerre csak nézek, szereteted jeleibe botlom. Én is szeretnék a Te jeled lenni, hogy aki belém botlik, annak is az jusson eszébe, hogy jó az Isten, aki mindig velünk, bennünk van. Hát nem mondom, heroikus célkitűzés! De végtelen távlatokon át lehet növekedni benne, s ez jó!

[Kőszeginé Rihmer Melinda, Pécs]

"E két meghagyáson fordul az egész törvény és a próféták." (Mt 22,40)
   - Min múlhat, ha valakit nem szeretek?
   - Mekkora a szívem?
   - Mekkora a lelkem?

[Angel]

Az oldal tetejére


Az a szeretet, amely véget ér,
sohasem volt igazi.

(Ágoston)


 

Archív elmélkedések Achívum