2026. május 31. - Szentháromság vasárnapja
Jn 3,16-18 - Új Isten-kép

János evangéliumában végig látható egyfajta kettősség: egyrészt az események részletes leírása, másrészt egy nyilvánvalóan későbbi eredetű, elvont teologizálás. Az evangélista itt – Nikodémus látogatása kapcsán – mutatja be ismét a korabeli zsidóság számára teljesen új, szerető Isten képét. Mik ennek az Isten-képnek a főbb vonásai?
Isten szereti a világot, mert "úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda..." A szerető Isten felismerésére eljutó Jézus ezt az Atya-képet adja tovább tanítványainak. Mégpedig azért, "hogy üdvösséget szerezzen a világnak". Számomra ez azt jelenti, hogy Isten Jézuson keresztül üzen az általa teremtett, de szabad akaratra jutó embereknek, hogyan lehet igazán boldog itt a földön. Mintegy használati utasítást ad az emberiség számára. A jézusi üzenet egészének analízise egyértelműen azt mutatja, hogy az adás-szolgálat-erőszakmentesség hármassága lehet az emberiség boldogulásának útja.
"Aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen." A hagyományos zsidó vallásosság szerint Isten parancsainak megtartása esetén Isten megvéd a földi bajoktól. Ezt a véleményt az üldöztetés évszázadainak elmúltával számos keresztény is osztotta. Jézus azonban mást ígér követőinek, bőven beszél majdani szenvedéseikről is. Talán ma is ez korunk legnagyobb dilemmája: Hogyan tudnánk szenvedés nélkül elnyerni az örök életet? Csak a mártír-útvonal létezik? Olyan jó lenne egy kilúgozott, tisztességetikára alapozott, Tisztes Szerzés, Önmegvalósító Karrier, Jogos Önvédelem alapján álló kereszténység! Demokráciában bizonnyal ez lenne a nyerő párt! Sajnálatos, hogy Jézusra hivatkozva viszont mégsem ígérhetünk üldöztetés nélküli életet itt a földön! Jézus nem ezt az utat mondja az Örök Életre méltó, élni való életnek! Az Ő üzenete az, hogy akkor vagyunk a teremtéssel összhangban, ha arról ismernek meg bennünket, hogy szeretettel vagyunk egymás iránt (Jn 13,35).
Még egy jó hír a jánosi szakaszban: Jézus nem megszidni, ítélkezni, büntetni jött: "Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot." Aki azonban nem fogadja őt el, és mégsem a "használati utasítás" szerint éli az életét, az magát teszi boldogtalanná, és legkésőbb az önmagával való végső szembesüléskor, felismeréskor "ítéletet von magára", azaz saját magát fogja megítélni. Hogy ez majd miként, hogyan valósul meg, nem tudjuk, de biztosan meglátjuk. És addig? Vajon kibúvót, vagy reményt jelenthet-e számunkra az utolsó órában felfogadott szőlőmunkások bérezése? Vagy az, hogy egy időhöz kötött akármilyen élet megannyi bűne sem eredményezhet végtelen ideig tartó büntetést? Főleg nem egy szerető Istentől! Isten irgalmába vetett bizalmunk mindannyiunknak reményt adhat!

[ Bajnok László, Budapest]

Achívum