Bokorportál

Vasárnapi elmélkedések

2026. június 7. - Úrnapja
Jn 6,51-59 - Magyarázkodjunk, hátha nem kell semmit sem tenni!

Ez a "jánosi" összefoglalása a Jézus-jelenségnek mesteri. Benne van az ószövetségi zsidóság, de benne van a kereszténység válasza is. A hallgatóság válasza is mesteri. Ha valamit nem akarok megérteni, akkor be kell bizonyítani, hogy amit mondanak az érthetetlen, lehetetlen, sőt egyenesen erkölcstelen, törvénysértő. Érdekes, hogy amikor Jeremiás bement a fazekashoz, és egy hatalmas edényt darabokra tört, mindenki értette, miről van szó (Jer 18,1-10)! Amikor Jézus Názáretben a szegényekkel szembeni felelősségről beszélt, rögtön megértették, hogy mit akar mondani (Lk 4,18-25). Most, hogy a húsba vágó, véresen komoly Jézus-követésről van szó, senki sem érti, pontosabban mindenki igyekszik félreérteni. Érdekes! Persze a hallgatóinak legalább volt mentségük, hiszen boldogan hivatkozhattak a mózesi törvényre (3Móz 17,10-14). Ez a korai egyházra is hatással volt, bár igyekeztek függetlenedni tőle. Őszintén szólva nagyon ügyesen jártak el, és a jézusi közösség számára nagyon találó megoldást találtak. A búcsúvacsorára hivatkozással sikerült gyönyörű szentségtartóba bújtatott liturgikus jelképpé átlényegíteni a jézusi életet, és ostyává varázsolni, ami előtt órákat lehetett elkölteni, és megállapítani a világ bűnös voltát, meg azt, hogy mit kellene Istennek tennie, hogy jóvá váljon a világ.
Jézus nem azért indult el Palesztina poros újain, hogy ő maga imádandóvá és Isten helyett segítségül hívhatóvá legyen, elsősorban olyan ügyekben, amiket mi emberek nem nagyon akarunk megtenni. Nem megistenülni jött közénk, olyan valakinek, akihez különleges alkalmakkor felkiálthassunk, hanem társunk, testvérünk, sorstársunk akart lenni, aki segíteni, szolgálni, utat mutatni akart. Azt akarta, hogy kenyerünk, mindennapos életünk állandó táplálékává legyen, vagyis azt akarta, hogy társaink számára mi keresztények legyünk a mindennapi kenyér, amely pótolhatatlanul beleépül az emberi élet megoldásába. Nem szentséges tárggyá akart lenni, ami előtt térdre hullunk, hanem életünk középpontja akart lenni, hogy általunk az emberi élet hazataláljon. Meg akarta mutatni, hogy a másokért való életnél nincs nagyobb öröm!
Nem akart körmenetben diadalt aratni, hanem azt akarta, hogy ránk legyen írva: minket a jézusi élet éltet, és olyanok akarunk lenni, akikben az isteni szeretetre ismerjenek társaink, akár barátaink ők, akár ellenségeink, akár szegények, megvetettek, lenézettek, mert mi társaik és testvéreik akarunk lenni, akik osztoznak sorsukban, és akik úgy hiányoznak a mai életből, mint az éhezőnek a falat kenyér.
Gyermekkorom emlékei közül felsejlik az az öröm, amikor édesanyám kenyérért küldött a pékhez. Feledhetetlen volt a friss kenyér illata. Sosem ért haza érintetlenül, mert a kiforrott részecskék legyőzhetetlen csábítást jelentettek. Valami ilyesmi kellene ahhoz, hogy a jézusi kenyér, a jézusi élet mint valami pozitív fertőzés, vonzás, megváltoztassa ezt a világot. Milyen érdekes lenne, ha jézusi életükkel a keresztény emberek legyőzhetetlen vágyat tudnának gerjeszteni a követésre. Persze ehhez az is kellene, hogy a kenyér ne legyen üzlet tárgya. Ma annyiféle kenyérrel találkozunk, hogy se szeri, se száma. Az egyik keletlen, a másik sületlen. Hiányzik belőlük a csábítás vonzása. Persze aki tele van a divatos kenyérpótlékokkal, az nem vágyik az igazi után. A jézusi kenyér után csak az vágyakozik, aki kiüresítette magából a hamisítványok savanyú szájízét, és igaz éhséggel kész a jézusi kenyeret és bort hússá, vérré, valósággá változtatni. Ez lenne Jézus úrnapi álma, nem a csengettyűs, tömjénes körmenet!

[Sulyok Gábor, Budapest]

"Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én meg benne." (Jn.6,56)
   - Mivel táplálom lelki életemet?
   - Mivel táplálom saját szellemi életemet?
   - Mivel táplálom az enyémek szellemi életét?

[Angel]

2026. június 14. - Évközi 11. vasárnap
Mt 9,36-10,8 - Az örömhír felelőssége

Ha nem ismernénk a zsidó őstörténetet meg a prófétákat, különösen Izajást, úgy állnánk itt értetlenül, mint sok mai ember. A bárányok csak bégetni tudnak vagy még azt sem, csak hallgatni. Valójában azonban sokkal többről van szó, mint amire a modern toronyházak közé bepréselt emberek gondolnak. A kortársak számára adott volt egy másik báránykép, amit Izajás fogalmazott meg, A bárány mint valami isteni csereeszköz, amelynek véres feláldozása árán ki lehet vásárolni valakit az isteni bosszú és harag rettenetéből. A másik pedig az izajási másik oldal, amiben azonban szintén benne van a cserekereskedelem: "Megkínozták, és ő alázatos maradt, nem nyitotta ki száját, mint a bárány, amelyet leölésre visznek, és mint a juh, amely nyírói előtt elnémul…Sanyargatás és ítélet után vitték el, és sorsával ki törődött? …Az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel, ha odaadja életét engesztelő áldozatként" (Iz 53,7-8.10).
Jézus azonban egészen mást látott a bárányokban, a pásztor nélküliséget, s hogy azok éppen ezért nem találják a megnyugvást, mert nincs pásztoruk, aki vezetné és óvná őket, aki vállalná a szeretet kockázatát a rábízottakért, akkor is, ha megköszönik, és akkor is, ha kigúnyolják, leköpdösik érte. A tanítványai számára a többiekért való felelősséget állította feladatul, amikor útjukra bocsátotta őket. Ez világlik ki abból is, amikor visszatértükkör kiderült, hogy a jézusi örömhír továbbadásából hiúsági kérdést csináltak ahelyett, hogy együtt tudtak volna örülni azzal, aki Jézus mellett állt ki az ő hozzájárulásuk nélkül (vö. Mk 9,38-39) - ahogy a bárányokkal szemben felelősséggel tartozik a pásztor, és ahogy a szántó-vető embernek a beérő gabonával, majd az aratással kapcsolatban felelősséget kell vállalnia, hiszen enélkül hiába a nyáj, hiába az aratás, minden kárba veszhet, és nem lesz ennivaló, nem lesz kenyér, nem lesz élet.
Felelősséggel küldte útra kettesével, hogy legyenek útjelzők, olyanok, akikre számíthatnak azok, akiket mások már rég leírtak, elfelejtettek. Olyanok, akik vállalják a jézusi szeretetet ott, ahol más gyáván visszahúzódik, ahol mindenki gőggel és agresszióval akar érvényesülni, ahol mindenkinek sürgős elfoglaltsága akad, ahol senki sem mer lehajolni, megérinteni és meggyógyítani a megsebzett, megbetegedett embert, ahol jobbára csak a kifogásokat gyűjtik. Nekem családom, szent elfoglaltságom, vallási és társadalmi kötelezettségeim vannak, nem érek rá, nincs időm, energiám, hogy itt és most segítsek. Majd imádkozom értük és a gyógyulásukért!
Jézus azonban nem imádkozni küldte a tanítványokat, hanem cselekedni. Nem áldozatot akart, hanem igazi segítséget. ahogy mondta: "Gyógyítsátok a betegeket, tisztítsátok meg a leprásokat" (Mt 10,8), és hirdessétek a bennetek és általatok megszületett Istenországot azoknak, akikért senki sem akar felelősséget vállalni, a kicsikért, szegényekért, magukra hagyottakért, megvetettekért. Jézus sokkal reálisabban gondolkozott, semhogy a félig felkészült tanítványokat belezavarta volna a pogányokkal szembeni viták bizonytalanságaiba. Elég, ha Pál veszélyes lisztrai félreértésére gondolunk, amikor a helyiek istennek nézték (ApCsel 14,12-13). A segítő szeretetet bízta rájuk, hiszen a szeretet félreérthetetlen, főként, ha hozzátesszük Jézus figyelmeztetését: Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok tovább. Legyen rátok írva az ajándék öröme és boldogsága, mert a szomorú, szenvedő Jézus-követő alkalmatlan az Istenország örömére, és arra is, hogy másoknak kedvet csináljon a jézusi örömhírhez.

[Sulyok Gábor, Budapest]

"Látva azonban a tömegeket, szánalomra indult, mert nyúzottak és tépettek voltak, mint juhok, amelyeknek nincs pásztoruk." (Mt 9,36)
   - Mit szoktam figyelni az embereken?
   - Ki szoktam kimenteni? Mivel?
   - Mitől szoktam nyúzott lenni? Miért?

[Angel]

2026. június 21. - Évközi 12. vasárnap
Mt 10,26-33 - Hiszek a jézusi szeretetben, vagy félek?

A félelem a belső bizonytalanság félreérthetetlen jele. Egyben azt is jelenti, hogy a szeretetem, az elkötelezettségem még nem tökéletes. Arról árulkodik, hogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy érdemes mindent kockára tennem. Nem véletlen, hogy Jézus figyelmezteti a tanítványokat a félelem veszélyére. Aki fél, abban alapjaiban megkérdőjeleződött a bizalom és a szeretet (1Jn 4,18). Aki szeret, az nem fél. A félelem, ahogy a János-levélben olvashatjuk, gyötrelemmel jár. Aki fél, az nem tudja magát teljesen elkötelezni. Ugyanakkor a félelem mint valami lakmuszpapír jelzi, hogy az Isten iránti szeretet még nem kielégítő, és ha ilyen megfélemlített állapotban akarok Isten felé menni, soha nem fogok megérkezni.
Ebben a rövid pár mondatban benne rejtőzik az Ószövetség és az Újszövetség összeütközése. A mózesi rettenetes Isten (5Móz 32,35-36) találkozott bennük a jézusi, szerető, értünk a porba lehajló Istennel. Az emberek felől érkező bizalmatlanság, amit a korábbi elbukott hamis messiások által beígért hamis remények hívtak életre, illetve a tanítványokban fel-felbukkanó kétségek ütköztek össze jézusi küldetésükkel.
Jézus tisztában volt azzal, hogy a tanítványok hite még nagyon gyermekcipőben jár ahhoz, hogy az általa hirdetett evangéliumot rájuk lehessen bízni, és az termést hozzon. Jól tudta, hogy nem elég néhány szokatlan, segítő cselekedet, talán csodajel, az eredményhez belső tisztánlátásra, elsöprő erejű hitre van szükség, mert csak így lehet meggyőző az az új Isten, akit a tanítványok elé állított, és akit most már a tanítványok is hirdetni akarnak. Jézus követségében járni nem lehet fél szívvel, fél lélekkel, félig készen. Jézus előre, még idejében szólt arról, hogy a tanítvány nem lehet különb a mesternél, mert ha a mestert ki fogják nevetni, meg fogják hurcolni, el fogják taposni, akkor a tanítványok se készüljenek diadalmenetre.
A Jézus-követés nem hétvégi kikapcsolódás, hanem mindennapos küzdelem az önmagunkban rejtőző bizonytalanságokkal, az embertársainkból felénk irányuló kétkedésekkel szemben, és ezt a küzdelmet csak a belőlünk megbízhatóan sugárzó jézusi örömhírben való hittel lehet megszelídíteni, belső meggyőződéssé változtatni.
Ha bennünk a szeretet össze van zavarodva a félelmeinkkel, akkor az isteni magból nem lesz hajtás és termés. Minden a jézusi szeretet erejében való hitünkön múlik. A tökéletes eredményt követelő Istentől és az emberek botránkozásától való félelem megbénít minden növekedést, fejlődést. El kell döntenünk, hogy mit merünk és akarunk kockáztatni a jézusi örömhírért. Ha nem tudunk mindent odaadni, talán jobb, ha szomorúan hazamegyünk, mint a gazdag ifjú, aki nem tudta eldönteni, mit akar örömmel feláldozni az Istenországért. Nekünk olyan Istenünk van, aki türelmesen megvárja, amíg egész szívvel mellette tudunk dönteni! Olyan Istenünk van, aki nem rejteget meglepetéseket, mert igazi szerető atya, aki Jézusban világosan elmondta, hogy mi a feladatunk és mi a sorsunk.

[Sulyok Gábor, Budapest]

"Amit az árnyékban mondok nektek, mondjátok el a fényben, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön." (Mt 10,27)
   - Mennyire vagyok szégyellős?
   - Kitől óvakodom? Miért?
   - Mennyire tudok titkot tartani?

[Angel]

2026. június 28. - Évközi 13. vasárnap
Mt 16,13-19 - Közvéleménykutatás vagy valódi Jézus?

Érdekes, ahogyan Máté megfogalmazza Jézus viszonyát önmagához, amikor úgy állítja be, mintha Jézus közvéleménykutatást rendezett volna arról, hogy minek is tartja magát. Valójában azonban felfedi, hogy Jézus mennyire mást kérdez, a tanítványok pedig mennyire szeretnék kikerülni a direkt választ. Jézust érdekli ugyan, hogy mit gondolnak róla a kívülállók, de valójában az számít neki igazán, hogy mit gondolnak a tanítványok, és azok bár látszólag az emberek véleményét kötik csokorba, valójában saját reményeik jelennek meg a beszámolójukban. Ami Péter válaszát illeti, túl szép ahhoz, hogy tisztában lenne azzal, amit mond. Péterről, aki még a Getszemáni-kertben is karddal akar igazságot tenni Jézus érdekében, nem hihető, hogy az igazi messiásra gondolt a vallomásában. Ő éppúgy, mint a többiek, azt a messiást látta Jézusban, aki Isten hatalmas erejével leszámol a választott nép ellenségeivel. Jézus nem ígért miniszteri bársonyszéket egyetlen tanítványának sem (Mk 10,37-38), az evangélium hirdetése nem csereárú, amelyért mennyei jutalom jár, vagyis nem a kiváltságosok istenországi belépőjegye, hanem szolgálat, amely által bárki részesévé válhat Isten örömének.
Jézus nem most jött le a falvédőről, tudta jól, hogy mi motoszkál a tanítványok gondolataiban, reményeiben. Sokkal inkább szembesíteni akarta a tanítványokat önmagukkal, titkolt vágyaikkal. Azt akarta, hogy világosan lássák, nem jó vonatra szálltak. A jézusi célállomás nem az erőszakos isteni rendrakás, hanem a türelmes szeretet fáradhatatlan munkálkodása, hogy a valódi Jézust, a valódi messiást ismerje meg tanítványai által a világ.
Jézus világossá akarta tenni, hogy ő nem az isteni végrehajtó, hanem az, aki keresi a társakat, a testvéreket, akik hajlandók mindent egy lapra feltenni az Istenország megszületéséért. Jézus nem azért jött, hogy szétválassza a juhokat a kosoktól, hanem azért, hogy az Istent kereső ember társakra, testvérekre találjon, hierarchia és egymás alá-fölérendelés helyett. Isten nem az emberektől akar szeretetet tanulni, és Jézus nem az emberi csökevényes szeretetet akarta a valóságos Istenre ragasztgatni. Számunkra, a szeretetünk számára van különbség jó és rossz gyerek között, Isten számára viszont csak egy létezik: "ő az én gyermekem, nem tudom nem szeretni, magamtól eltaszítani". Nem azért szeret, mert mi megjutalmazzuk azzal, hogy hallgatunk rá, és megtesszük, amit kér, és szeretetét akkor sem vonja meg tőlünk, ha nem törődünk a kéréseivel, az akaratával, mert atyánk, és az igazi atya nem tudja nem szeretni gyermekeit, akár jók, akár rosszak. Nem érdemeinkért szeret, és szabotázsainkért nem tud elvetni magától, mert mindannyiunkat gyermekeinek tekint.
Ezek után felvethetjük a kérdést: Mire menjünk ezek után a mennyországgal meg a pokollal? Jézus mit akart azzal mondani? - A mennyek országát és a poklot itt és most magunknak csináljuk, akaratunk és szeretetlen világképünk szerint! Amit mi építünk, abban fogunk élni, hiszen mi választottuk, nem Isten.

[Sulyok Gábor, Budapest]

"Aki nem veszi föl cölöpjét és nem követ engem, nem való hozzám." (Mt 10,38)
   - Kit számítok ellenségemnek? Miért?
   - Mennyire vagyok kereszt mások vállán?
   - Szeretetemnek milyen a rangsora?

[Angel]

Achívum