2026. november 1. - Mindenszentek
ünnepe
Mt 5,1-12 - "Boldogok vagytok..."
Egy bonyolult eljárással a pápa kihirdeti valakiről, hogy a mennyországban
a megdicsőültek között van, és tiszteletét az Egyház számára előírja.
A folyamat lépései: tiszteletre méltó, boldog és végül szent. De van még
egy fokozat is, a boldogságos. Ilyen egy van, Szűz Mária. Mindenszentekkor
a szentek összességéről emlékezünk. Nem halottak napja, nem is kelta
hagyomány...!
Az evangélium a nyolc boldogságról szól. Mi segít abban, hogy boldogok legyünk?
Ma különböző boldogságígérő könyvek, tréningek bombáznak bennünket.
Jézus kétezer éve elmondta, ki a boldog. Nem arról beszélt, hogy hogyan lesz
boldog majd... Hanem már most - bár bűn, fájdalom stb. közt! A kiteljesedés
majd odaát következik.
Jézusban van a boldogságunk! Az Övé vagyok, Ő az enyém. Senki, semmi nem
szakíthat el Tőle. A Bibliában nincs "boldogtalan". A boldogság összefonódás
Istennel. A boldogság ellentéte az Isten-nélküliség. A gonosz, aki nem törődik
Istennel. A boldog, aki Istenben bízik. Ma közhely, hogy Isten nélkül is boldog
lehet valaki. Csakhogy amit a világ boldognak mond, az mulandó. Mi segít abban,
hogy boldog lehessek? Attól, hogy valaki hívő, még nem teljesen boldog.
Megfáradtak vagyunk, kísért az evilági gondolkodás, hogy magamnak kell megteremtenem
a "boldogságomat". Tudjuk ugyan, de nem hisszük el a Jézustól mondottakat,;
pedig csak úgy kaphatjuk meg a Jézustó ígért boldogságot - már most! -, ha egyre
jobban megismerjük Őt, hiszünk Neki és követjük Őt.
Minden élethelyzetben megélhetjük a Jézussal való közösséget. A hamis elképzelés
kísért: munka, bulizás, testi örömök boldogítanak. A szegények, szomorkodók,
szelídek és üldözöttek, a lenézettek nem lehetnek boldogok. - Meg kell tanulni
Jézusért elviselni bántást, hordozni testi-lelki fájdalmakat, elviselni a saját
keresztünket. Másként gondolkodni a boldogságról, mint azt evilág teszi.
Isten Lelke erősíthet meg abban, hogy Jézusé vagyok, Ő meg az enyém.
Itt és már most, vele járom a mindennapokat és viselem - a Mennyei Atya gondviselő hitével
- a sokszor nehéz hétköznapokat is.
Lehet, hogy nem kanonizálnak minket, nem vétetünk fel a "mindenszentek" közé,
de már itt a földi életben is BOLDOGOK lehetünk!
[Horváth József, Tata]
"Szerencsések azok, akik békét teremtenek,
mert Isten a fiainak fogja hívni őket." (Mt 5,9)
- Kiket békítettem már ki?
- Mennyire jellemző rám, hogy békességre törekvő vagyok?
- Akkor is békésen viselkedem, amikor bántás ér?
[Angel]
2026. november 8. október
11. - Évközi 32. vasárnap
Mt 25,1-13 - Tartalom és forma
Tartalom és forma: A balgák nem vették komolyan a feladatukat.
Csak meg akartak felelni az elvárásoknak: volt lámpásuk, de elég olajuk
nem. Megvolt a keret, de a tartalom hiányzott. Éppen a lényeg. Hányszor éljük
meg és látjuk, hogy a vallásos életben megvan minden: vasárnapi mise, adventi
készülődés, nagyböjti előírások követése stb., csak éppen az élő hit,
a szeretet mindennapi tettei hiányoznak. Megvan a nagy családi ház, a jó munkahely és
fizetés, az okos gyerekek, csak éppen az egymásra szánt idő, a meghallgatás,
megértés, a beszélgetés hiányzik. A tartalom, amely családdá formálja az
embereket.
Az olaj nem kölcsönözhető. Nem élhetünk például a szüleink hitéből.
A hitre jutás személyes útját végig kell járni a megtéréstől a megtisztuláson át
az állhatatos kitartásig. Könnyű az első lelkesedés, de a megpróbáltatásokban
hűséggel szolgálni, az a nehéz!
"Uram, Uram", helyett csak "Uram". Az első követelőző hangnem,
a második tisztelettel történő megszólítás. Jézus maga figyelmeztet: "Nem
az, aki mondja Uram, Uram..." Nem kéregetni, elvárni, követelni kell Istentől,
hogy teljesítse akaratunkat. Az a feladatunk, hogy mi teljesítsük az Övét. Most
van lehetőségünk arra, hogy a formát tartalommal töltsük meg.
[Horváth József, Tata]
"Legyetek hát éberek, mert nem tudhatjátok,
sem azt, hogy melyik az a nap, sem azt, hogy melyik az az óra!" (Mt
25,13)
- Mennyi ideig tudok várni? Kire? Miért?
- Mennyire vagyok elkéső fajta?
- Mennyire vagyok felkészülve az utolsó órámra?
[Angel]
2026. november
15. - Évközi
33. vasárnap
Mt 25,14-30 - Túl az előírásokon
A talentumokról szóló példabeszéd értelmezésekor
legtöbbször a talentumok kamatoztatását
szokták kiemelni. Persze rosszallóan vesszük a harmadik szolgával való elbánást. Ő hűen
az utolsó fillérig elszámolt a rábízott értékkel. Tiltakozik az igazságérzetünk.
A példabeszéd azonban arra tanít, "hogy Isten nem előírások korrekt/szolgai
teljesítését várja el az embertől, hanem azt bátran túl teljesítő magatartást,
konkrétabban: a Jézus által hirdetett Isten Országa az igazságot meghaladó szeretetet
kíván meg az embertől, és ennek érdekében persze fantáziát és kezdeményezőkészséget,
kockáztatni is tudó, merész elkötelezettséget is. Máskor más képet használ erre
Jézus: egy szolga csak a legszükségesebbet teszi meg, hogy elkerülje a büntetést
(Lk 17,7-10); Isten azonban nem szolgákat akar, hanem szabad fiakat-lányokat,
aki ismerve apjuk szándékát, valami többet tesznek" (Gromon A.: Isten Országa
rajtatok áll vagy bukik, 388. o.)
Fontos tudatosítani a kapott több-kevesebb képességet, és azt minél hatékonyabban
kibontani. Soha nem irigykedve a másikra, hiszen "egyéni" elszámolás
lesz. A hűség lényege, hogy az Istentől kapott értékeit arra használja
az ember, amire kapta. A kapott javakat szabadon és hatékonyan gyümölcsöztetni
Isten
országa növekedésére: gondolattal, szóval és tettekkel.
[Horváth József, Tata]
"Mert úgy van az, mint amikor
egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit és átadta
nekik vagyonát." (Mt 25,14)
- Mennyire szeretem az otthonomat?
- Mennyim van? Honnan? Mire?
- Hol szeretek tartózkodni?
2026. november
22. - Krisztus Király ünnepe
Mt 25,31-46 - Mi pedig az ő népe
vagyunk!
Jó száz éve, amikor a királyok ideje "lejárt",
az Egyház Jézus Krisztust királyként definiálta. Tudjuk,
hogy a király olyan személyes vezető, akinek egy személyben
van törvényhozói, bírói és végrehajtó hatalma, azaz uralkodik.
Nagyon fontos, hogy Krisztus királyságának értelmét pontosan és jól lássuk, mert
ettől függ, hogyan tudjuk megvalósítani. Mindenkinek, aki Krisztus országához
tartozik, át kell vennie Krisztus gondolatait, programját, akaratát, módszereit.
Ha ezt nem tesszük, akkor csak szedett-vedett nép lehetünk.
Jézus Pilátus előtt elfogadta, hogy király. A kereszten csak egyetlen mondat
szerepelt: "A zsidók királya". Jézusra nézve a királyról alkotott elképzelésünk
teljesen megváltozik. Ő másként néz ki: nem trónon ül, nem jogar van a kezében,
csillogó gyűrűi sincsenek. Jézus akasztófán lóg, tövisek díszítik,
még ruháitól is megfosztva, kitárt karral.
Nem evilág királya, de országa, népe mégis ebben a világban él!
Ismertető az Ő királyságáról: Az Ő népe, a keresztények között
nem ellentét van, hanem testvériség. Szeretetben élik meg összetartozásukat.
Az emberek értékét nem az adja, hogy mi lapul a zsebeikben, hanem hogy mi lakik
a szívükben. Az elöljárók jó példával is elöl járnak. Nem megalkuvók; tekintélyük
a jellemükből fakad, nem a hatalmukból. Krisztus Király országában az adott
szónak súlya van, az ígéret kötelez és a hűség nem hiánycikk. Országában
szívesebben beszélnek, mint "chatelnek", hangosan gondolkodnak, és
nem ész nélkül posztolnak.
Krisztus országában az emberek nem tökéletesek, de tökéletességre törekvők.
Akarnak jobbak, szerethetőbbek lenni. Az Ő országa a "már igen" és
a "még nem" kettősségében áll fenn. Már elkezdődött, de még
nem teljesedett ki. Ez az Ország örökké időszerű, már közöttünk és
bennünk van.
A béke követeként kell jelen lennünk a világban. Tudni azt, hogy talán hallgatni,
talán határozottam megszólalni kell. Elfogadva minden bántást, megalázást. Szükségesek
a beszédes tettek, de szükséges a szavakkal történő tanúságtétel is.
Krisztus Király Országának Örömhíre így lehet hatékony a jelképes királyokat
elviselő liberális evilágban. Evilágot le kell győzni, csábítását,
gazdagságát, pompáját, hazugságait el kell utasítani. Minél jobban legyőzzük,
annál valóságosabb lesz Isten Országa.
Adj erőt, jó Király!
[Horváth József, Tata]
"És elvonulnak: ezek korszakos
fegyelmezésre, az igazak meg korszakos életre." (Mt
25,46)
- Hol a helyem?
- Minek vagyok a rabja?
- Mit kell kiégetni belőlem az önfegyelmezés tüzének?
2026. november
29. - Advent 1. vasárnapja
Mk 13,33-37 - Figyelni, vigyázni,
virrasztani
Nem az a kérdés, hogy mikor jön vissza
Jézus, hanem hogy miként várjuk. Mit is jelent vigyázni,
virrasztani? Készenlétet! A készenlét nem azt jelenti,
hogy mostantól görcsösen csak ezen a gondolaton jár az
eszünk. A készenlét hitünk alapja, ami meghatározza a
mindennapjainkat is. Ettől még teljesen természetes,
hogy azon gondolkodik egy anya, hogy ebédre mit készítsen
a családnak. Vagy más azon, hogy a jövő héten milyen
teendők vannak a munkahelyen. A jövő teendőin
gondolkodni, ez az élet része, de közben "készen
lenni", a lényegesebbre is odafigyelni, ez a fontos.
Találó a mondás: "Úgy dolgozzál, mintha örökké élnél, és úgy élj, mintha
holnap meghalnál!" Sok dolog van, amit meg kell tenni, ami munkálkodást
kíván tőlünk. De nem kell, hogy a készenlét és a mindennapok tevékenysége
ellentétben álljon egymással. Éppen hogy egymásra hatnak, és a készenlétünk meghatározza
a szemléletünket is. Ahogy az öt okos szűz nyugodtan le tudott feküdni,
aludni. Azért tudták ezt tenni, mert előtte elkészítették lámpásukat, és így
az álmuk is nyugodtan telhetett. Meghatározta őket a készenlétük.
Jézus nem a hitünk hőfokát nézi, hogy mennyire várakozunk és ezt milyen
buzgón tesszük. A készenlét olyan nyugalom, amely abból fakad, hogy én igenis
keresem az Urat, szeretnék Hozzá közeledni, kutatom Őt értelemmel és érzelemmel.
Akarok Vele lenni, elhiszem, hogy mire képes. Kész vagyok az istenkapcsolatban
arra, amit megérthetek Belőle, és kész vagyok arra is, hogy amikor Vele
szemben állok, akkor majd mondhassam: Igen, Uram, én kerestelek, kutattalak, én
akartam Veled lenni. Engem érdekel az érkezésed. Él bennem a vágy a folyamatos
Isten-keresésre, ugyanakkor ez azt a nyugalmat is kelti bennem, hogy jó úton
járok. Figyelek, vigyázok, virrasztok és imádkozom!
[Horváth József, Tata]
"Amit meg nektek mondok,
mindenkinek mondom: Virrasztok!" (Mk
13,37)
- Mik a fix pontok az életemben?
- Mennyire vagyok éber?
- Mit tartok igazi dicsőségnek?
