2024. július 7. - Évközi
14. vasárnap
Mk 6,1-6 - Jézus Názáretben
Előzmények Márk leírásában: Jézus elkezdte megélni
vállalt küldetését: tanít, magyaráz, gyógyít. Isten Országáról beszél: magvetőről,
mustármagról, növekvő vetésről, s közben az eléje kerülő nyomorúságos
betegeken is segít.
Így, ezzel a programmal érkezik szülővárosába, Názáretbe, ahol ismerik.
De be van már skatulyázva annak alapján, hogy kinek a gyereke, mit csinált eddig.
Nem papi-prófétai leszármazott, milyen alapon szövegel itt nekünk, honnan veszi
mindezt - mondják. Az, hogy mit mond, mennyi jót tesz, nem megy át.
Nem tud gyógyítani sem, mert hiányzik a bizalom, a hit. Ezeknek az embereknek
fontosabb a származás, mint az üzenet. Eszembe jut a Máté-evangélium eleje, ahol
Máté gondosan bizonygatja Jézus Dávidig, Ábrahámig visszavezetett családfáját
(holott másrészt meg Józsefet nem tartja nemző apjának), a női ág pedig
a zsidóknál semmi. Erőlködés ez annak érdekében, hogy hallgassák meg.
Vajon tudok-e odafigyelni olyanoktól érkező üzenetre, véleményre, akiket
nem tartok sokra származásuk vagy előéletük alapján? Isten a kövekből
is tud prófétát fakasztani... Mindig az üzenetre, véleményre, kritikára, jótanácsra
stb. legyek nyitott, ne attól függően, ki mondta! Ez persze úgy is érvényes,
hogy szuper emberek szövege sem biztos, hogy igaz. Nyitott szívű lelkiismeretünk
meg testvérbarátaink véleménye segít eligazodni!
[György Zoltán, Ajkarendek]
"A Szabadító pedig azt mondta nekik, hogy nem áll
becsületvesztésre egy próféta sem, hacsak nem a hazájában meg a retyerutyája
körében és a saját házában." (Mk 6,4)
- Min szoktam megütközni?
- Mennyire bénít a bizalmatlanság?
- Mennyire vállalom a rokonaimat?
[Angel]
2024. július 14.
- Évközi 15. vasárnap
Mk 6,7-13 - Az apostolok első küldetése
"Az aratnivaló sok, de a munkás kevés." Melyikünk veszi
ma komolyan a bérmálásban kapott küldetést vagy a szentmise végén (jobb
helyeken) elhangzó felszólítást, hogy menjünk, és tegyünk tanúságot arról,
amit kaptunk, átéltünk!?
Sosem felejtem el azt az élményt, amikor Pannonhalmán egy videómagnós, a grazi
tv-ből felvett rossz minőségű felvételen láttam a Napfivér, Holdnővér
című Zefirelli-filmet. Katartikus élmény volt. Azt gondoltam, ilyen egyszerű:
Menni kell, és élni az evangéliumot! Aztán jött az érettségi, felvételi, a munka
világa, családalapítás, költözés, gyerekek..., és megkopott az élmény, jöttek
helyébe az aktuális megoldandó problémák. Néha még fellebben a függöny, és látom,
mit kellene tenni. Egyszer-egyszer sikerül is, de mi ez ahhoz képest, hogy "mindenüket
elhagyták és követték"...? Vagy "két ruhát ne vigyél az útra"! Én bőrönddel
utazom, és bizony nehezemre esik kiszolgáltatottan ráhagyatkozni a Gondviselőre.
Biztos, ami biztos! Pedig milyen jó megélni azt, hogy: "Életünk ott van Isten
tenyerén, azért nem félek én!"
Próbáltál már valaha kilépni a komfortzónádból, és megtenni azt, amit kért
tőled
az Úr? Figyelsz egyáltalán, hogy hová küld, mit akar veled, mi a küldetésed?
[Györgyné Kollár Gabi, Ajkarendek]
"Majd meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek
magukkal az útra, egyetlen boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát,
se rezet az övükben..." (Mk 6,8-9)
- Menyire biztosítom túl magamat? Miért?
- Hogyan tudok összedolgozni mással?
- Mennyire vagyok válogatós?
[Angel]
2024. július
21. - Évközi 16. vasárnap
Mk 6,30-34 - A jól végzett munka jutalma
Amikor ezt a részt olvasom a Szentírásban, mindig rácsodálkozom Jézus figyelmes,
gyengéd szeretetére. Visszatérnek az apostolok, lelkesen beszámolnak arról,
hol jártak, mennyi mindent csináltak, milyen csodák részesei voltak... Elképzelem,
ahogy Jézus leülteti őket, és mondja: "Erre megy a kör!"
Aztán osztozva örömükben megérzi, hogy bizony nagyon elfáradtak, és még enni
sem volt idejük, elviszi őket pihenni, regenerálódni. Közösen megvacsoráznak,
és anekdotáznak még a tavon. Jó nekik együtt. Valamit megéreztek, átvettek akkor
a tanítványok Jézus küldetéséből. De "a nép, az istenadta nép" türelmetlen,
és keresi a Mestert, aki ingyen gyógyít és segít mindenkinek, aki kéri. Eléjük
mennek a kikötőbe. A tömeget nem érdekli, hogy a csodadoktor elfáradt, neki
is szüksége van töltődésre. Jézusnak pedig "megesik rajtuk a szíve, mert
olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok".
Mi mennyire törődünk a más bajával? Észrevesszük, ha valaki elfárad és töltődésre
van szüksége?
[Györgyné Kollár Gabi, Ajkarendek]
"Aztán összegyűltek az apostolok
a Szabadítónál, és feltárták előtte, mindazt amit
csak csináltak és amit csak tanítottak." (Mk 6,30)
- Hol szoktam összejönni? Kivel?
- Mit szoktam elmesélni magamról? Kinek?
- Mennyire szoktam kivárni, míg szóhoz jutok?
2024. július
28. - Évközi
17. vasárnap
Jn 6,1-15 - A nagy kenyérszaporítás
A múlt heti, Márktól származó leírásban
egyértelmű, hogy Jézus már szinte menekül a tömeg elől,
hogy nyugodtan, meghitten beszélhessen tanítványaival. Ezért
a hajóval történő átvágás a tó túlsó partjára.
De a tömeg követi, gyanítom, nem az Isten országa-koncepció miatt, hanem a csodálatos
gyógyulások okán. A szöveg szerint Jézus gondol arra, hogy ez a messzire elzarándokolt
tömeg hamarosan éhes lesz, sőt már ki is tervelte, mit fog tenni. Elgondolkodtató
András beszólása, hogy "van itt egy fiú öt kenyérrel és két hallal". Miért volt
a fiúnál ennyi ennivaló ? Jó kufárként üzletelni akart az éhes tömegben ? Akárhogyan
van is, az információ az, hogy van itt ennivaló, csak nem mindenkinél: Csak el
kell osztani - s lám, még maradt is, több volt a kelleténél.
Bizony, önzésünk, nyerészkedési vágyunk legyőzése valódi csoda, mert alapvető emberi
tulajdonságunkat kell felülmúlnunk. Nem elégséges külső kényszer hatására,
hanem saját döntés, meggyőződés alapján kell idáig eljutnunk.
A megetetettek királlyá tennék Jézust, hiszen nekik nem volt, és kaptak. A kommunizmust
is a nincstelenek éltették, mert a máséból kaptak. Ilyenbe Jézus nem hajlandó
belemenni: Isten országa mindenkiben magában tud megvalósulni, saját személyes
lemondás, életodahelyezés alapján. Királyi parancsra ezt nem lehet hitelesen,
jól megcsinálni.
Hozd meg hát bátran a mindennapi kis, valamint az életre szóló döntéseidet is
a jézusi tanítás fényében!
[György Zoltán, Ajkarendek]
"És hatalmas tömeg követte, mert
látták a jeleket, amelyeket a betegeken
vitt végbe." (/Jn 6,2)
- Mennyire érdekel a betegek sorsa?
- Mennyire futok a látványosságok után?
- Milyen ünnepi közeledés jellemző a számomra? Miért?
