Bokor közösség
Lélekváró elmélkedések

Lélekváró elmélkedések

A Lélekváró elmélkedések sok-sok testvér gondolatait fûzik csokorba az ország különbözõ tájairól hamvazószerdától Szentháromság vasárnapjáig.
A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2014. március 23. - Nagyböjt 3. vasárnapja
Jn 4,5-42 - Az Istenhez vezetõ Jézus

Az õskeresztények Húsvét éjszakáján az ünnepi liturgia keretében keresztelték meg a Jézus-követésre elõkészült felnõtteket. Manapság - égõ gyertyával a kézben - ekkor újítjuk meg a keresztségi fogadalmat. Ha vannak jelen keresztelendõk, itt részesülnek a beavató szentségekben. A húsvétot megelõzõ Nagyböjt III, IV. és V. vasárnapján kerül sor nyilvános vizsgájukra. A szentmisék kezdõénekében Ezekiel prófétát idézzük: "Tiszta vizet árasztok rátok, és megtisztultok bûneitektõl, és új lelket öntök belétek - mondja az Úr" (36,25-26). A III. vasárnap elsõ könyörgése pedig így kezdõdik: "Készítsd fel választottaidat, Istenünk, neved méltó és értelmes megvallására..."
Az evangéliumban szereplõ Jézussal találkozott szamariai asszony megváltozása mintát ad a katekumeneknek a megtérésre és a hitvalló életre. Aki nyitottan szóba áll Jézussal és igaz képviselõjével, az eljuthat az istenhitre és apostoli küldetése felismerésére. Hogyan is cselekedett Jézus? És mit vár el követõitõl?
Fáradtan, éhesen és szomjasan is kapcsolatot keres, és szóba áll az idegen, sõt ellenséges érzületû asszonnyal. Ráadásul – kisebbé téve magát – kér tõle: "Adj innom!" Ezzel elindítja a beszéd fonalát. Nem hagyja abba célirányos mondanivalóját akkor sem, amikor a nõ az anyagvilág szintjén igyekszik megmaradni félreértéseivel: "Zsidó létedre hogyan kérhetsz tõlem... vödröd sincs... Honnan volna élõ vized?" Jézus pedig következetesen lelki magasságokba emeli: "Ha tudnád, ki az, aki kér... élõ vizet adna... az örök életre szökellõ vízforrás lesz benne". Így kelti fel benne az õszinte megnyílás és az újjászületés iránti vágyat. Megtudjuk, hogy kerüli az embereket, mert szembesíthetik bûnös kapcsolataival. Jézustól elfogadja életmódja kritikáját, de még megpróbál kitérni a zsidók és a szamariaiak eltérõ istenimádási helyét felemlítve. Jézus feltárja elõtte közössége jövõbeli imádását: "Lélekben és igazságban imádják az Atya-Istent", és saját messiási voltát: "Én vagyok az...!" Az asszony az új felismerés örömében otthagyja múltját jelképezõ korsóját, és apostola lesz háza népének. A Jézussal való megismerkedés után õk is meggyõzõdnek arról, hogy "Õ a világ Megmentõje!".
Az elsõ vizsganap áldozás utáni könyörgése így kezdõdik: "Kérünk, Istenünk, tedd eredményessé bennünk megváltásod mûvét, hogy akiket majd a keresztség örök életet adó szentségében részesítesz, segítsd õket kegyelmeddel, hogy arra el is jussanak, Krisztus, a mi Urunk által."

[Várnai László, Balatonboglár]

"Az arató bért kap és örök életre szóló termést gyûjt, hogy együtt örüljön a vetõ meg az arató." (Jn 4,36)

   - Milyen feladatokat látok meg?
   - Mennyire maradandóak a munkáim?
   - Minek a fejében fogadok el pénzt?

[Angel]

Az oldal tetejére

2014. március 24. hétfõ
2Kir 5,1-15a; Lk 4,24-30

2Királyok 5,1-15a: Naamán meggyógyításának története
Naamán Arám királya seregének a vezére, nagyra becsült, kedvelt embere volt urának, mert általa adott az Úr gyõzelmet Arámnak. Ez az ember leprás volt. Naamán feleségének szolgálatába került egy izraeli lány. Ez a lány ajánlotta, hogy forduljanak az izraeli prófétához, hogy meggyógyítsa Naamánt. Elizeus próféta azt üzente Naamánnak, hogy fürödjön meg hétszer a Jordánban, mert akkor megtisztul, és felépül teste. Naamán megharagszik, hogy a próféta nem jött ki hozzá, csak kiüzent, nem hívta segítségül az Urat, nem emelte a beteg testrésze fölé a kezét. Õ úgy gondolta, hogy Damaszkusz folyói különbek, mint Izrael folyói. Vissza akart fordulni, de szolgái rábeszélték, hogy tegye meg azt, amit a próféta mondott neki. Megfürdött hétszer a Jordánban, és tiszta lett a teste, mint egy kisgyermek teste.
Számomra ez a történet arra hívja fel a figyelmemet, hogy ne legyünk gõgösek. Ne akarjunk okosabbak lenni annál, aki segíteni akar rajtunk. Fogadjuk el a segítõ tanácsot. Higgyünk abban, aki segíteni akar rajtunk. Ne legyen felsõbbrendûségi tudatom saját népemmel, hazámmal kapcsolatban.
Vizsgáljuk meg magunkban, hogy mennyire tudok ráhagyatkozni Isten üzenetére?
Tudok-e jó értelemben alázatos lenni?

Lukács 4,24-30: Jézus fellépése a názáreti zsinagógában
Senki sem próféta a saját hazájában. Illés is csak egy valakihez kapott küldetést, és Elizeus is csak ahhoz az egyhez, akirõl szólt a Királyok könyvének története. Jézust kiûzik a zsinagógából, fel a hegyre, le akarták taszítani, de õ áthaladt közöttük.
Saját családunkban, környezetünkben nehéz prófétának lennünk. Nekünk még nehezebb, mint akár Illésnek, akár Elizeusnak, de legfõképpen Jézusnak volt. Miért? Mert gyengeségeinket sokkal jobban látják azok, akik közelében élünk. A két próféta majdnem "tökéletes" volt, Jézus pedig biztos, hogy tökéletes volt. Mi azt hiszem tökéletességben messze állunk a prófétáktól, Jézustól még messzebb. Hogyan is lehetne így Isten Országát hirdetni?
Ez az evangéliumi rész arra hívja fel a figyelmemet, hogy törekedjünk arra, amire Jézus is bíztatott: "legyetek tökéletesek"! Mérték: a Mennyei Atya. Ha legalább a törekvésünk maximális, akkor mi is vehetjük a bátorságot arra, hogy prófétaként tanúságot tegyünk arról, ami a szívünkben és terveinkben él. Sorsunk mi lesz? Ha jó a törekvésünk, ha életünk egyre közelít a tökéleteshez, minden bizonnyal szintén prófétasors lesz. Üldözés, vértanúság. Ha ez lesz, akkor jól csináltuk! És boldogok leszünk. Mert boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért. Már itt a földön a szívünkben élõ békesség által, odaát pedig az örökélet boldogságát élhetjük át.
Törekedjünk tökéletesek lenni!
Törekedjünk boldogok lenni! Ámen.

[Debreczeni Zsuzsa, Budapest]

Az oldal tetejére

2014. március 25. kedd
Iz 7,10-14; Lk 1,26-38

Egyházunk a mai napot Urunk megtestesülése hírüladásának nevezte el, s fõünnep, hisz születésnap a következménye. Eleink pedig Gyümölcsoltó Boldogasszonynak nevezték el.
Istenünk hogyan is kerülhetne közelebb az emberhez? Hát úgy, hogy beleoltódik, keringésébe vegyül.
Na, de nézzük a bibliai részeket: amit Izaiás jövendöl (14), azt a lukácsi rész kibontja, elénk tárja.
Én elõször általában fejtem ki, mit is üzen s a végén egyet kiemelve.
Isten küldöttjével megszólítja Máriát. Mária hallja, meghallja az üzenetet. Megtörténik, kialakul a párbeszéd.
Mirõl is van szó, mit is akar az Isten?
Tisztázódik akarata, úgy-ahogy érthetõ is, s Máriának ez elég. Vállalja a feladatot, a jelenben elhangzottat, nem foglalkoztatja a bizonytalan jövõ.
Mit is üzen nekünk ez a rész? Mindenképpen a jelen fontossága, ennek élése. Aztán, Isten velünk is szeretne párbeszédbe elegyedni. Személyre szóló üzenete felénk is van. Nekünk feladatunk ezt meghallani, felismerni, érzékelni kell, ami munka.
Persze ez nem egyoldalú, mi is megkereshetjük Õt kéréseinkkel, problémáinkkal, kínlódásainkkal - amit meg is teszünk - netán örömeinkkel, hálánkkal.
Most érkeztünk az "egyet kiemeléshez": Szinte a köszöntéssel egybefolyik a "kegyelembe fogadott, az Úr veled van, áldott vagy" elhangzása. Isten ezzel minket is meg akar ajándékozni, nekünk is üzeni, mondja, csak halljuk meg ezt is meg, a személyre szólót is.

[Tölösi Magdolna, Bánya]

Az oldal tetejére

2014. március 26. szerda
Mtörv 4;1.5-9; Mt 5,17-19

2 x 2 = 4 és nem 4,1 és nem is 3,9

Az Ószövetségi részben - az említett fejezet köztes részében - arra is tanít Mózes, hogy amit mond az Úr, ahhoz ne tegyünk hozzá semmit és ne is vegyünk el belõle semmit.
Vannak parancsok és törvények, amelyekhez igazodni kell azon a földön, ahova bevonultunk, szem elõtt kell tartani azokat, és követni is kell. Átfordítva ezt számunkra azt jelenti, hogy nyilván számunkra az a fontos, amit Jézus tanít, annál kevesebbet nem mondhatunk, tehát nekünk ezt az igazságtartalmat kell képviselnünk és ehhez is kell igazolni. Nem lehet elvitatni, hogy 2 x 2 = 4. Ez evidencia és ebben nem lehet vitát nyitni.
Ha a Jézusi szabályokat tarjuk be, vagyis ha az Istenhez hûek vagyunk, akkor annak a következménye az életben maradásunk, melynek jele a bölcsesség és az okosság. Az effajta bölcsességnek nem örül a világ, de sajnos nem mondhatunk kevesebbet, mivel ez a kenyerünk, az az életünk eleme. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy ehhez milyen stílust választunk, mert az nagyon fontos.
Jézus nem a törvény megszûntetésére törekszik, hanem arra, hogy azt tökéletesítse. Ez nekünk is mindennapi feladatunk, hogy felismerjük azt a törvényt a magunk számára, hogy a szeretet útján hogyan tudunk egyre tökéletesebben járni, mert a célunk nem lehet ennél kevesebb. Naponta egyre tökéletesebben kell a szeretet útján járnunk. Magunknak kell ezt az utat megtervezni. Fontos, hogy benne legyen az utunkban az egész személyiségünk is, nem elvéve a jézusi tanításból.
Az lesz naggyá a mennyek országában, aki a jézusi célnál nem tûz ki kevesebbet a maga számára, vagyis azt, hogy feltétel nélkül és maradéktalanul szeretni kell és befogadni.
Csak sajnálni lehet azt az embert, aki az emlékeibõl él, nem tud megbocsátani és minden körülmények között következetes akar lenni, mivel az nem ismeri el azt, hogy a másik változhat, fejlõdhet.
Az "i" betû akkor nem veszik el, ha a szeretet nagyobb tud lenni az igazságnál.

[Lepsényi Mari, Budapest]

Az oldal tetejére

2014. március 27. csütörtök
Jer. 7,23-28; Lk 11,14-23

"Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór" (Lk 11,23)
Jézus választásra kényszerít, aktív kiállásra és együttműködésre, nem azt mondja, hogy aki "nincs ellenem velem van", ez kevés, színt kell vallani. El kell dönteni, hogy az Isten vagy a Sátán pártján állok, nem sántikálhatok kétfelé, ez meghasonlás lenne önmagammal és pusztuláshoz vezet. Az, hogy az Isten vagy a Sátán oldalán állok-e a mindennapokban sokszor megnyilvánul, és nap mint nap eldöntendő kérdés a gyakorlatban. Úgyis mondhatnánk az adás vagy a vevés, a szelídség vagy az erőszak, a kicsiség vagy a hatalom oldalán állok-e.
Isten Országának eljövetele rajtunk múlik, hiszek-e ebben?
Töretlen-e Jézus-hűségem?
Vonz vagy taszít Jézus radikalizmusa?
Van-e bennem megalkuvás, meghasonlás?
Érzem-e ennek veszélyeit?

[Kovács Zoltán, Karancsalja]

Az oldal tetejére


2014. március 28. péntek
Oz 14,2-10; Mk 12,28-34

A felebaráti szeretet
"a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat, többet ér minden égő és más áldozatnál" (Mk 12,33)
A főparancs: Isten és ember szeretése, elválaszthatatlanok egymástól, Istent csak felebarátainkon keresztül tudjuk szeretni. A felebaráti szeretet azzal kezdődik, hogy szeretjük az elesetteket, szegényeket, kirekesztetteket, egyenlőnként fogadjuk el őket, belátva hogy mindnyájan segítségre szoruló emberek vagyunk, ma ő, holnap én. Mások szeretése és önmagunk szeretete nem alternatíva, hiszen csak akkor bontakozhat ki bennünk a szeretet, ha érdek nélkül tudunk szeretni, vagyis tenni mások javára, ha hagyjuk magunkban kifejlődni a szeretet képességét, csakis így tudjuk szeretni saját magunkat is.
Nem véletlen, hogy az Ó- és Újszövetségben egyaránt a felebaráti szeretet megtestesítői a szegény, idegen, özvegy, árva, sőt a nemzeti ellenség.
Hozzátartozóinkat, jótevőinket, velünk egyívásúakat könnyű szeretni, az igazi felebaráti szeretet magatartás, hozzáállás minden emberhez, legfőképpen pedig szolidaritás.
Más helyen az evangéliumban olvashatjuk az aranyszabályt: "Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek bánjanak". Ebbe belegondolva, empátiával beleérezve, megkaphatjuk arra a választ, mit is jelent felebarátainkat és önmagunkat szeretni.

[Kovácsné Kosztolányi Mária, Karancsalja]

Az oldal tetejére


2014. március 29. szombat
Oz 6,1-6; Lk 18,9-14

Farizeus és vámos. Felmagasztalás és önmegalázás. Nem megigazulás és megigazulás. Ki volt a bűnös, ki volt a bűnösebb? A farizeus vagy a vámos? Mindkettő bűnös volt? Számít ez ma és most?
Ma és most egy dolog számít, hogy én bűnös vagyok, hogy miben vagyok bűnös és akarok-e mostantól másként élni.
Vitatkozhatnánk, hogy ez a 3 miért egy? De ez sem lényeges, hidd el (vagy ne hidd el), jól meggondoltam a dolgot és ez a 3 dolog (bűnös vagyok, miben vagyok bűnös, akarok-e most másként élni), ez a 3 dolog egy. És fontos.
Amikor ezt a példabeszédet olvasom, akkor csak ez a fontos, a legfontosabb. Mert, ha tudok magamnak, Istenemnek, lelkiismeretemnek válaszolni (és az első válaszom: igen), akkor van reményem a megigazulásra. És abban is biztos vagyok, hogy Jézus a naponkénti megigazulást várja, kéri tőlem. A farizeus a böjtöléséről és az alamizsnáról beszélt, mert nem értette még azt, amit már Ozeás is megértett: "nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete."
Add Istenünk, hogy megértsük, hogy megbánjuk, hogy megtegyük! Ámen.

[Botlik Bence, Budapest]

Az oldal tetejére


2014. március 30. - Nagyböjt 4. vasárnapja
Jn 9,1-41 - Megvilágosodás és világítás!

A felnőtt keresztségre készülők második vizsganapján az Egyház így imádkozik: "Mindenható, örök Isten, gyarapítsd Egyházadat mindnyájunk örömére, hogy azok, akik a földi életre megszülettek, kegyelmedből újjászülessenek a mennyei életre!"
A vakon született kétszeresen is hátrányos helyzetűnek számított. Hiszen nemcsak a napvilág volt elzárva előle, hanem kortársai bűnösnek, azaz Istentől megvetettnek is tartották. Jézus tanítványai is ilyen előítéletesen gondolkodtak, noha Jézus munkálkodásának ideje hamarosan lejár, és nekik kellene folytatniuk művét: a hit világosságára elvezetni minden embert. Jézus már nem magyarázkodik, hanem cselekszik. Ő a "világ világossága" - mint Isten küldötte - megadja a látást a testi-lelki sötétségben levőnek. A szombaton tilos munkával (sarat csinál, megkeni vele a vak szemét) ismét aláhúzza, hogy a szombat van az emberért, és nem fordítva. A "küldött" nevű tóban való megmosakodás megnyitja a vak szemét, és az megvilágosodottá, látóvá és világítóvá válik. Utalás ez a vízben való bemerítés (=keresztelés) szertartására, amelyben megtisztulás, megvilágosodás és hitvallásra felszólítás ("Most világosság gyúlt benned Krisztus által. Úgy élj ezután, mint a világosság fia!") történik.
A továbbiakban megtudjuk, hogyan terjed el a csodás gyógyulás híre, kezdve a szüleitől a szomszédokon át a farizeusokig. A kihallgatások nyomán egyre jobban megvilágosodik értelmileg is, és mind bátrabban száll szembe a kételkedő és vádaskodó vallási hatalommal. Prófétának tartja, és Istentől igazoltnak mondja Jézust. Még a kiközösítést is vállalja érte, vagyis hisz annak, aki ilyen jót tett neki.
Jézus nem hagyja magára az érte szenvedést vállaló hitvallót. Megkeresi, és kinyilvánítja neki személyének titkát. Ezzel elvezeti a benne való hitre, ahogy majd a követői is ezt teszik a megkeresztelt új tanítványokkal. Ugyanakkor nyilvánvalóvá teszi a megvilágosultak Vele való sorsközösségét, az üldözések vállalásának szükségességét, hiszen az idők végéig lesznek a látókkal szemben elvakultak, a sátán vakságában megmaradók.
Mindenesetre értük szól a keresztelendők második vizsganapjának könyörgő imája: "Jóságos Istenünk, lelkesítsd mindig családodat: te vezesd jó útra, ha tévelyeg, te óvd kegyesen, ha jó úton jár, és te kormányozd örök szeretettel, hogy elérje az üdvösséget, Krisztus, a mi Urunk által."

[Várnai László, Balatonboglár]

"A Szabadító tehát így szólt hozzá: Ha csak nem láttok jeleket és csodákat, egyáltalán nem hisztek." (Jn 4,48)

   - Mennyi bennem a szenzációhajhászás?
   - Mennyire érzem magam csodavárónak?
   - Mennyire berzenkedem a csodáktól?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

Archív elmélkedések Achívum