II. A KOMMUNIKÁCIÓ ELMÉLETE

Mindennapi életünket el sem tudjuk képzelni kommunikáció nélkül. Állandóan (tudatosan vagy tudattalanul) kommunikálunk, információt adunk-kapunk-cserélünk környezetünkkel. A kommunikáció mindig információcsere. A továbbiakban ennek a két fogalomnak a jelentését vizsgáljuk, illetve kicsit körüljárjuk, milyen eredményre jutott a kommunikációelmélettel foglalkozó tudományág.

INFORMÁCIÓ

Az információ legszűkebb, leghasználatosabb jelentése: valamiről hozzáférhető formában megadott új ismeret, mely az előzetes tudást (ismeretet) megváltoztatja, alapvetően befolyásolja, valamint segíti az ismeretek rendezését.
Az információ jelekből áll, jelek halmaza. Világunkban sokféle jelrendszer van, ezek a jelek érzékszerveinkkel és/vagy technikai eszközökkel felfoghatók, továbbíthatók. Tudományos precizitással megfogalmazva tehát az információ egy jelkészlet jeleiből időben és térben összeállított, rendezett sorozat, mely természetes vagy mesterséges csatornán jut az adótól a vevőig, a befogadóig.
Az adó kibocsátja, a vevő felfogja a jelet (pl. meghallom a telefon csörgését).
A jelek sokféleképpen csoportosíthatók, pl. az érzékelés szerint leggyakoribb a hallható (audio) és látható (vizuális) jel, de a vizuális jel is tovább rendszerezhető, lehet kettő vagy háromdimenziós, álló vagy mozgó.

Szerinted ez az alma   hány dimenziós vizuális jel?

A közlemény (az információ) tehát jelek sorozatából áll (pl. beszéd), ezért a vevőnek - ahhoz, hogy fel tudja venni az információt, hogy megértse a jeleket - ismernie kell azt a jelkészletet, amelyből az adó összeállította a rendezett jelsorozatot.
Az információ továbbításakor a közlemény általában nem a legtömörebben van megfogalmazva, hanem "terjengősen". Ez kulcsfontosságú a megértésben, mert ily módon védekezni lehet a közvetítő csatorna zavara ellen, nagy valószínűséggel lehetővé válik a közlemény hibáinak javítása. Az információt hordozó jelek "terjengőssége" a redundancia.

Az információ tárolásának, feldolgozásának, továbbításának elméleti kérdéseivel az információelmélet szaktudomány foglalkozik.

KOMMUNIKÁCIÓ:

A kommunikáció latin szó (communicatio), jelentése közlés, híradás.
Az információ és a kommunikáció elválaszthatatlanul összefüggő alapfogalmak. A kommunikáció mai értelmezésben az ismeretek cseréje, tehát lényegében információcsere.
A múlt század negyvenes, ötvenes éveiben a kommunikáció amerikai kutatói a kommunikáció általános modelljének kidolgozására törekedtek. A ma már klasszikusnak tekintett, matematikai kommunikációs elmélet kidolgozása a telekommunikációs eszközök vizsgálata nyomán jött létre, és Shannon (1949) nevéhez fűződik.
A körülöttünk zajló történéseket egy rendszer segítségével vagyunk képesek közölni egymással. Ennek a közlési rendszernek alapelemei a természetes és mesterséges jelek és a jelek használatának szabályai. Ahhoz, hogy kommunikáció létrejöhessen, szükség van adóra, vevőre, egy csatornára vagy közegre, mely az adót és a vevőt összeköti, egy információra, és egy közös kódra, mely biztosítja a megértést.

A Shannon-Weaver-féle kommunikációs modell egy lineáris útvonalat vázol föl, amely az információforrástól a címzettig terjed. Az üzenet egyenes vonalban terjed a forrás és a címzett (befogadó) között. (modell >>)

Az amerikai Claude Elwood Shannon (sz.:1916-2001) matematikus, az MIT (Massachusetts Institute of Technology) professzora volt. Leghíresebb könyve, "A kommunikáció matematikai elmélete", 1949-ben jelent meg először, és őt tekintik a matematikai információelmélet megalapítójának. Az információelméletet is Shannon könyve alapozta meg.

A kommunikáció lépései: Az információforrás kiválasztja a küldeni kívánt üzenetet, az adó ezt közleményt szállítható jellé alakítja (kódolja), amely a hírközlő csatornán eljut a vevőhöz. A vevő a kapott jeleket dekódolja, visszaalakítja üzenetté, amit a rendeltetési helyre továbbít. Hangsúlyoznunk szükséges a zajforrás jelentőségét is, amely képes elváltoztatni, meghamisítani a kibocsátott, illetve a kapott üzenetet.

Példa:
Az közvetlen emberi beszéd esetében az

A bemutatott kommunikációs modell egy elemmel még kiegészíthető, ez pedig a visszacsatolás (feedback). A visszacsatolás (a neve is jelzi) visszajelzés, információ az adó felé a kommunikáció eredményességéről. A címzett az üzenet befogadását követően válaszol, tehát információforrássá válik, közleményét kódolja, amit az adott csatornán továbbít az eredeti adóhoz.

Shannon modellje nem tartalmazta a visszacsatolást, 1954-ben Schramm egészítette ki ezzel az elemmel.

Kommunikáció tehát minden, amiben információ továbbítása történik. Mindennapi életünkben szüntelenül zajlik a kommunikáció, egymással, a környezettel, de természetesen nemcsak az emberek, hanem az állatok között is, vagy pl. a sejtek között is folyamatos az információcsere.
Mi most az emberi kommunikációt vizsgáljuk meg közelebbről.