KARÁCSONY 2025

"Boldog Karácsonyt! Ezt kívántuk egymásnak szenteste a karácsonyfa alatt. Ezt kívántuk barátainknak személyesen vagy levélben, sms-ben, e-mailben. Ezt kívánjuk most itt ezen a közösségi karácsonyon is. Ezt kívánjuk úgy, mint tavaly, vagy azelőtt. Aligha gondoltunk és gondolunk arra, hogy valami megváltozott, hogy most minden más volna. A karácsonyi fények éppen úgy ragyognak, a csillagszórók ugyanúgy szórják csillagfényüket, mint máskor. Ugyanannyi, vagy még több ajándék került a karácsonyfa alá. Ki gondol egy pillanatra is arra, hogy világválság jöhet, vagy háború. Noha a szomszédban is háború dúl már több mint három éve. Ez csak a média rémhíre, a hatalmasok ijesztgetése. Ki hisz nekik?! Ünneprontás is ezt itt és most felemlegetni. De mindenfajta politikai szándéktól függetlenül gondolkodjunk el a lehetőségekrol, mert a mi karácsonyunk nem szent vallásos romantika, hanem a nyers valóságról, a való életről szól. [...]"

Kovács László: A mi időnk

ADVENT 2025

ADVENT 4. vasárnapja

Ha a 3. vasárnapot a liturgia "örvendező vasárnapnak" nevezte el, akkor a mai vasárnapnak, az evangélium alapján a "vívódások vasárnapjának" kellene lennie, mert az egy "igaz ember" vívódásáról szól. A furcsa az, hogy nem a karácsonyhoz közelebb eső 4. vasárnap az "örvendező" vasárnap, hanem egy korábbi súlyos lelki gyötrelmet felelevenítő történet kerül erre a napra. De hát nemcsak a liturgia nem logikus, hanem maga az élet sem az.

Kovács László: József

ADVENT 2. vasárnapja

Az adventi olvasmányok tele vannak félelemkeltéssel (utolsó ítélet), fenyegetéssel (pokol tüze) és lelki görcsöléssel (bűntudat, bűnbánat). Mintha nem is egy kisgyermek születésnapjára készülnénk. Mintha ez a Jézus nem felszabadítónknak, hanem rabszolgatartónknak születne. A mai evangélium Keresztelő Jánosról szól. Arra gondoltam, jó lenne egyszer egy másfajta keresztelésről és adventről is szólni, amelyről burkoltan még Máté evangéliuma is beszél.

Kovács László: Tűzkeresztség

Id. Gyombolai Márton:
ÚGY SZERETNÉNK...

Úgy szeretnénk megérteni mindent,
Úgy szeretnénk átfogni az Istent!
Hiszen ki a Végtelennek része,
Visszavágyik mindig az egészbe.
Betlehemi rege arról üzen nékem,
Hogy az Egész ott lehet egy részben.
Csak egy jászol, csak egy nyaláb szalma,
Bamba barmok barlang-birodalma
És egy apró tehetetlen gyermek
Helyt adhat a végtelen Istennek,
Mert egy vágyó, nyitott emberszívben
Elférhet és otthon van az Isten!
Ahány ember, annyi szíven zörget,
Így szeretné átjárni a földet.
Minden szívnek kicsit más az útja,
Hogy hányféle, a Teremtő tudja.
A "keskeny" út mégis elég széles,
Jászoltól keresztig s a feltámadásig,
Amibe a Gonosz foga belevásik.
Így mehetünk együtt, gyakran vitatkozva,
Mégis közös célért, egymás kezét fogva,
Amíg meg nem leljük azt a Végső Kincset,
Ahová elindít s elkísér a Kisded...
                                (1996 karácsonyán)